„Képtelenség, hogy a „rettenetes magyar élet-, munkahelyi és bérviszonyok, illetve azok kilátástalansága miatt menekülnek el sokan az országból”, mondta mösziő húsz százalék a közrádióban, és még hozzátette, hogy persze olyan béremelés sincs, ami után a magyar ember azt mondaná: „most már elégedett vagyok a béremmel”!
Aztán mister helikopter-ingatlanügynök volt V. kerületi polgármester, mára már miniszter ezt föltúrbósította azzal, hogy egy interjújában közkinccsé tette vízióját: az 5 éven belüli 40%-os béremelést.
Közben egy másik, igaz halk szavú és inkább a háttérben meghúzódó, és szintén a Pasa Parkban lakó miniszter is megszólalt: öt-hat év távlatában elérjük a V4 országok átlagát, Csehország vagy Szlovákia szintjét.
Mi még emlékszünk M György Balatonakarattya, 8172, Köztársaság út 26. alatti lakos, Szemerey Tamás rokona, jelenlegi jegybank elnöknek a 7 százalékos növekedésre vonatkozó álmára is, amit persze egy választási küzdelem hevében bírt magából kiböffenteni, majd e zanzásítást kormány-programmá hazudni.
Mindezeken hosszasan elgondolkodunk.
Mert Brexit ide, Brexit oda; népszavazósdi ide, népszavazósdi oda; mégis települ a magyar Londonba, Liverpoolba. Ugyan Orbán az Unióban osztja az észt ezerrel, itthon meg nyalogatja a szájaszélét és a nyelvét öltögeti nyakra-főre, mégis tárgy- és tényszerűen: fogy a magyar dögivel; menekül, ki merre lát, gyerekestől, nagyszülöstől, anyósostól, ahova csak tud. Csalni még lehet, ahogy vonyítani is, hogy beszámítja a lakáj-KSH a külföldön munkát vállalókat is a hazai statisztikába, de a nép tudja az igazságot: mert fogy a falu (megy a szomszéd) is, a város is, és Csányi ide-oda, már a Nikolics és a Kleinhesleir is külföldön játszanak.
Ezek meg, odafönn, a magosban, TEK-esekkkel körülvéve, magasfallal elkerítve; a Parlamentben hadoválva hitegetve hazudoznak tovább: hogy így a bér, meg úgy a bér, meg itt lesz (van) a Kánaán, csak nekünk semmi nem elég!
Volt egyszer egy magánpénztáras nyugdíjrendszer: kétmillió ember lépett be oda önkéntesen, minden kényszer nélkül (még a balatonakarattyai polgármester asszony férje is!), mert a lábával szavazott akkor, és egyértelműen választott.
Most is a lábukkal szavaznak az emberek! Mennek! Ez a nagybüdös mázlija a regnáló hatalomnak. Most a gőz a fazékból így menekül!
Csonka lett az ország! Hiányoznak nagyon: Varnus Xavér, Schiff András, a belső emigrációra kényszerített művészek, színészek, írók, újságírók sokasága.
Aki meg, ezér’ vagy azér’ marad, az bizony csicska lett, akarva nem akarva; fogát szívva, kezét összeszorítva, mégis csak csicska…
2016. 11. 03.