„Hollandia nem olyan gazdag ország,
hogy támogatni tudná
a férfi kézilabda szakágat”
Borsos Attila kézilabda szakértő, SPORT TV

Fiam, a sajátoddal játsszál – mondta egykoron, Székesfehérváron Orbán Győző a legidősebb fiának, mert különben kapsz egy akkora pofont, hogy a fal adja a másikat. De akkor a pofon elmaradt. A verés elmaradásának a következményeit akkor persze még nem lehetett látni, de mára sajnos kiderült és mindannyian szívjuk. Ha akkor az a gyerek megtanulja, hogy …, de nem tanulta meg!
A múlt héten a nemzetgazdasági miniszter, a mindig jólfésült, a karcagiak pénzét meglovasító és azóta eltűnt „üzletasszony” ismerőse azt nyilatkozta, hogy a cél utolérni Szlovákiat. Merthogy a szlovákok megelőztek minket. Igaz: Pozsony nem akar Olimpiát rendezni.
Az örök város, a hajdani Római Birodalom központja, aminek a története több mint két és fél ezer évet ölel fel: Róma, visszalépett a kandidálástól. Persze, mert még fönn akarnak maradni néhányezer évet.
A szavahihető szakértők szerint „az olimpia az a megarendezvény, amelynek „ára” a legnagyobb mértékben haladja meg a tervezettet” (Balázs Ágnes bejegyzése a Facebook oldalán), lásd a legutóbbi Olimpiákat. De ez nem érdekli a beterjesztőket: ők a majdani Megnyitó és Záró ünnepség eufórikus hatásairól hadoválnak.
Megjelent a TÁRKI kötete a Társadalmi riport 2016. Ha az olimpiai lázálmokat kergető habosok, élükön a regnáló miniszterelnökkel, csak beleolvasnának, már látnák a mai magyar valóságot, ahol az anya sírva fakad, mert a gyereke éhesen megy az iskolába; a betegek rokonai őrjöngenek, alig mernek bemenni a kórházba, mert nem bírják elviselni a körülményeket, mégis ebédet visznek a kórházban fekvő rokonaiknak; a tanárok, tanítók elhagyják a pályát, mert… És a sort hosszan lehetne még folytatni, de minek: az olimpiáért güzülőket ez teljesen hidegen hagyja. Nem véletlenül vállalták el a „nagyköveti” megbízást. Ma be is mutatták őket,” a 2024-es budapesti olimpiai és paralimpiai pályázat nagyköveteit”. A nagykövetek, akiknek a nevét jól jegyezzük meg: Csák János, Fellegi Péter, Habsburg György, Christopher Mattheisen, Martonyi János, Rost Andrea, Szalay-Berzeviczy Attila, Szép Fruzsina és Zwack Sándor.
Ha szerencsénk lesz, nem lesz módjuk utólag szégyellni magukat, mert nem kapjuk meg a rendezési jogot; ne adja isten, hogy mégis utólagos bűnbánást kelljen gyakorolniuk.
De mindez nem érinti a srác felelősségét, akinél elmaradt a pofon: még előtte van a tanulásnak…

2016. 11. 07.