Tegnap este történt. Megírta az mno.hu. Két hölgy „az egykori Karmelita-kolostor irányába szeretett volna átvágni a Dísz térhez. Hirtelen eléjük pattant a palota előtt strázsáló őr, és felszólította őket, hogy forduljanak vissza, a köztársasági elnök rezidenciája előtt nem lehet sétálgatni.” Az őr talán félt a sötétben, ezért idegesebb volt a kelleténél; vagy már alig bírt magával, mert várta otthon az asszony meleg öle és a behűtött sör; de az is lehet, hogy csak az őrbódé magánya zavarta meg néhány percre az elméjét. Mindegy is. A lényeg az, hogy a hölgyek nem hátráltak, kikérték maguknak ezt a rendőrállami magatartást és folytatni akarták az útjukat. A Köztársasági Elnök védelmére kirendelt strázsa azonban határozottan visszaszólt: „Akkor jobb lesz, ha újra hozzászoknak”, majd, mint aki jól végezte a dolgát, visszaballagott az őrbódéjába.
Hozzászokni? Hisz már hozzá is szoktunk!
Lemegyek az újságoshoz, hogy mi mást, újságot vegyek. Pechemre a 168 órát, a Magyar Narancsot és az Élet és Irodalmat keresem. Kettő nincs, egy meg a kupac alján, csak magának – súgja az eladó, vigye gyorsan! Nem plázában történt, hanem a szakárusnál!
Benyomom a tv-t, és rögtön átugrom az első néhány csatornát: azok már ki vannak sajátítva. A pártnak, a kormánynak. A „kutya se nézi”-knek! Nézném a világversenyt, az EB-t, a Forma 1-et, a válogatott meccsét, de a sportközvetítést csak a királyin lehet(ne) követni. Ott meg, minek: több az egyperces hírek benne, mint a reklám meg maga a verseny!
Keresem a kedvenc színészeimet, rendezőimet: a darabjaikat akarom látni, szeretnék rajtuk szórakozni, tőlük tanulni. Nem találom őket: ki vidéken, ki külföldön, ki belső emigrációban.
Hívom az egyik barátot, keresem a munkahelyén. Végül otthon meglelem: szabadúszó lettem, tanulom a létet. Nem lelem a másikat sem, aztán fölhív: most érkeztem, Bécsben vagyok, keress, ha erre jársz.
Készül a fütyülés elleni törvény; az internet szigorúbb rendtartása; a hazaárulók regulája. Már újra elég a kirúgáshoz az egyszerű bizalomvesztés is. Nehogy má’ úgy és arról gondolkozzá’, ahogy és amiről akarsz! A túl sok(?) szabadság megzavarja a rendet, a védelmet, a bizonyosságot…
Tegnap este történt.
Nem nagy ügy.
Az élet megy tovább, a maga útján.
2016. 11. 10.