„Budapest, 2016. november 22., kedd (MTI)
Megválasztotta az Országgyűlés
az Alkotmánybíróság (Ab) elnökét
és négy új tagját kedden.”

Most éppen az Alkotmánybíróság hiányzó tagjait választották meg. Kétharmados többséggel. Mert ehhez ennyi kellett. Meglett! Persze, hogy meglett. Ugyan gyanúsan marad(t) fenn a szavazási léc, kellett hozzá a szokásos Kövér-féle jogtiprás is, de egyelőre fennmaradt. Tegnap az alaptörvényt kellett (volna) módosítani. Az, akkor nem sikerült. Holnap lehet, hogy a választásai törvény kerül terítékre. Majd megint meglátjuk.
Ez a kormány, ez a miniszterelnök úgy működik, hogy semmire és senkire nincs tekintettel. Számukra, számára nem létezik más, csak az, amit ők, ő akar, elképzel. Ha nemzetibe képzelik a trafikokat, akkor nemzetiek lesznek a trafikok. Ha illiberális államot vizionálnak, akkor illiberális lesz az állam. Ha házibarát médiát akarnak, akkor házibarát lesz a média, legfeljebb megszüntetik, aki oknyomozó újságírást művel! Ha kell háromezer milliárd forint, lesz háromezer milliárd forint, még ha nem is az övék, hanem a leendő nyugdíjasoké volt! Ha stadiont álmodnak a házuk szomszédságába, akkor láss csodát: lesz stadion a házuk végében! Még kisvasút is, ha ők úgy akarják! Ha az árokpartját be akarják telepíteni – no nem kis-virággal, hanem – nyomorgókkal, akkor tele lesznek nyomorgókkal. Ha ki akarják tiltani a közterületekről az oda szorulókat, az ott élőket, kitiltják őket! Ha migránsokkal akarnak riogatni, lesz itt akkora riogatás, még migráns se kell hozzá! Itt a fékeknek, a kiegyensúlyozó intézményeknek nem osztanak lapokat. Még alsókat se. (Bocsi, azokat talán igen: de ütés azokkal soha nem lesz.)
Azt mondják: ez a hatékony, ez az eredményes, ettől lesz a jövő, jövő! A piszi káros, a vita fölösleges, a kisebbség örüljön, hogy egyáltalán luk van a seggén! Aki másra gondol és mást mond, az ellenség, hazaáruló! Ma még csak megvetendő, kiközösítendő és meghurcolandó, holnap már börtönbe vele!
Hat éve tart ez az őrület. Hat éve! Kezdetben az járta, adjuk meg az esélyt nekik is! Aztán jött, hogy próbáljuk jobbá tenni a javaslataikat, vegyünk részt benne, mondjunk ellent, valamit csak átvesznek. Aztán következett a passzív kiábrándulás, a lassú civil szerveződés, majd az eleve halálraítélt szövetségbe rendeződési kísérletek. Mindeközben az értelmetlen és parttalan magyarázgatások: ez még jogállam, ez még nem diktatúra, ez még csak egy autokratikus kísérlet. Hiszen itt még lehet választani, le lehet váltani, lehet még szabadon írni, olvasni, beszélgetni; még kávézgatni is lehet a Zserbóban, akinek „arra fussa”! Miközben ők ugyanúgy és ugyanazt csinálták tovább: alaptörvényt és választási törvényt módosítottak néhány nappal a választások előtt; közröhejes gittegyletté silányították az OVB-t, az Alkotmánybíróságot, az Ügyészséget. De hiszen ezt mindenki látta, látja, akinek van szeme és használja: „Láss ne Csak Nézz”!
Így megy ez kis-hazánkban: nagyban és kicsiben is! Bemocskolnak, leváltanak, kineveznek – kényükre, kedvükre.
Most már azonban nincs felmentés! Itt már nem létezik konstruktív együttműködés: se fönn, se lent!
Itt már ezt nevén kell nevezni!

Ezt úgy hívják: KOLLABORÁLÁS!
2016. 11. 22.