„… Lett helyette a tömeges, műveletlen-iskolázatlan, minden egyszerűsítő szlogent, gyűlöletbeszédet „benyelő” réteg, benne egy valamiért lecsúszóban lévő középosztály-darabka, amely dühét népszavazásokon, tömeggyűléseken tudja kiélni. Meg az értelmes, hosszú távban gondolkozó politikusok megbuktatásában…” Almási Miklós: A bunkók lesznek a világ urai, 168 óra
Szavazunk. Választunk. Vesztünk. Időnként elhagyjuk az országot; van, aki véglegesen. Aki marad, részes lesz. Aki megy, az is, legfeljebb másutt! Közben Brexit, Trump, Orbán: győznek. És mi jön még?! Mi jöhet még? A fasizálódás erősödik, a gyűlöletkeltés, az idegen-gyűlölet, a másság elutasítása, a rasszizmus tagadhatatlanul „sikeresek”; és mindennek hátterében a kilátástalanság, az elszegényedés, a leszakadás, a nyomor kiteljesedik. Úgyhogy: szavazunk, választunk, vesztünk, elhagyjuk az országot!
Mi történik? Mi van itt? Merre megyünk? És miért arra? Hogy lehet ezt megérteni? Hogy nem lehet ezt megérteni?
Dühöngünk egy sort. A „bunkók” miatt. Mert azt gondoljuk, azt halljuk az okosoktól: miattuk van az egész! Mert ők, a „bunkók”, nem értik. Nem ismerik föl. Beszopják a maszlagot, hisznek a mézesmadzagnak. Azt sem veszik észre, hogy az selyemzsinór! Mert egyszerűen: „bunkók”! Mert nem gondolkodnak, mert nem is tudnak. Csak leegyszerűsítve látnak és érzékelnek mindent, mert szerintük a „(A világ egyszerű, csak a tojásfejűek ködösítenek)”: nincs mit enni és kész. Mit kell ezen annyit össze-vissza magyarázni, hogy így a növekedés, meg úgy a fogyasztás, meg az export és a vállalkozások erősítése. Nem értik. Mit nem lehet ezen érteni? Mert hat rájuk. Mert elfogadják. „(Az agymosás)” -t! A rezsicsökkentést! A sportsikereket! A kisvasutat! A stadionokat, no, nem a város szélén! Mert az örömet okoz nekik. Nem kicsit, nagyot?! Mert ők azt hiszik, értik az „(Okok)” -at. Hogy a gyereknek nem jut Nike cipő, Ipad az Apple-től, még csak egy olcsóbb okos-telefon se! A színházba járás luxusát! Az egyetem lehetetlenségét! Mert „(Előjöttek)”, előjöhettek végre. A rejtőzködésből, a mélyből. Miközben még mélyebbre süllyedtek. Még mélyebbre süllyednek. Mert most megadatik, megszólalhatnak. Úgy látják: megszólalhatnak! Szavazhatnak. Leszarhatják a tojásfejűeket. A szaros bagázst! Mert nekik egyébként csak ez jut, meg a „munkavégző állatság”! Mert a „bunkók” a többség! A populista többség!
„Csakhogy a buta csőcselék elmélete egy teljes tévút, csak arra jó, hogy elfedje az elitek és az értelmiség hibáit, és megerősítse a jobboldali populista politikák hamis igazát.” Jámbor András: Kettősmérce blog
Mert a „bunkók” nem értik meg, hogy nekik kell(ene) az áldozatokat továbbra is meghozni! Nekik kell tovább gürizni éhkoppért; nekik kell(ene) elfogadni az úgynevezett reformokat, amik megint, mint mindig arról szólnak: húzd az igát még tovább, már csak egy kicsit kell, aztán neked is jobb lesz, mert hozzád is lecsurog valami alamizsna! Mert a „bunkók” vegyék tudomásul, hogy azok, és ezért ne pofázzanak bele a nagyok dolgába, amihez nem is értenek! Mert a „bunkók” vegyék tudomásul, hogy csak azt kapják, amit megérdemelnek, mert annyit kapnak, amennyit megérdemelnek, pontosabban: „annyit érnek, amennyiük van”, márpedig több nem lesz nekik. Kr. e. az 1770-es években, a babiloni társadalom rendjében – Hammurapi törvénykönyve szerint – a hierarchia elve elsőrendű fontosságú volt: az embereket két nembe és három osztályba sorolta, feljebbvaló („szabad”), közrendű („felszabadult”) emberekre és rabszolgákra. Ennek megfelelően más és más értékük is volt. Ott és akkor az volt a rend, nem titkolták, ki is mondák!
De ma, ezt nem meri kimondani senki! Csak csinálni!
Mert „Nem az emberek lesznek buták, hülyék, csőcselék, hanem az elit zárja el tőlük az információt, gőgősségében. Olyan híreket, és információkat gyárt, amik érthetetlenek, és úgy állítja be a politikát, mint bonyolult technikai tudást igénylő adminisztrációt, ahelyett, hogy az a közös döntések meghozatalának terepe lenne.”
És Te, kedves olvasó, Te, ki vagy?
„Bunkó”? Vagy „csak” akit annak kiáltottak ki? Netán a kikiáltó?!
Ki vagy, kedves olvasó?!
2016. 11. 23.