Most éppen egy Puskás képpel a kezében. Orra körül a kannás-borok elmaradhatatlan vörössége és az alamuszi vigyor, arcán a rámerevedett tudatlanság. A primitívség bárdolatlansága.
A Vezér jóváhagyó mosolyával simogattatva.
Az asztalon az ebéd utáni finomságok. A háttérben a falon a tv, amiben tükröződik a támogató slepp elmosódó, parancsokat leső, szolgalelkű, arctalan tömege.
Beütöm megint a gógliba: Tállai.
Fölugrik egy másik kép. Ugyanaz a sunyi vigyor az arcán. Ugyanaz a hatalmas hordóhas, a nadrág a has alá szorulva, a sötét-pöttyös nyakkendő. Most a háttérben a focipálya. Előtte az asztalon a fél, vagy talán az egész falu egyheti kajája: kolbász, tepertő, lilahagyma, talán oldalas, meg az elmaradhatatlan Samsung okos-telefon. Amin bármikor hívhatja a Főnök. És akkor föl kell venni és menni kell. Még a pályáról is. Még a szentélyből is!
Most meg már nyilatkozik. Mert kérdezik. Amit nem szeret. Őt ne kérdezzék, csak hagyják válaszolni. Mert csak azt akar. De most kérdezik. A francba. Nem is érti, mit akarnak tőle. A karácsonyi Erzsébet-utalvány a téma, hogy miért annyi, az annyi, miért olyan sok. Pedig összeszorozva nem is annyi. Ő se érti. Mi a szart akarnak tőle. Mert Ő az államtitkár. A NAV elnöke. Ez rendben is van, de mit akarnak tőle. Ő nem matematika tanár. Abból is mindig rossz volt, alig ment át. Meg a közgazdaságtan is olyan nagy marhaság. Az adózásról nem is beszélve. De neki ez jutott. Az elnökség. Meg a pénzügyi államtitkárság. Pedig elég lenne a polgármesterség is, a focival együtt. De akkor nem lenne ennyi pénz. Meg az a jó kis hatalom. Meg az új stadion. Meg a Pintér. De most kérdezik. Visszakérdez: legalább időt nyer. Addig is gondolkozik, hogy mit mondjon. De nem jut eszébe semmi. Majd kirúgja a titkárát: mi a fasznak engedte ide ezt a riportert a Hír TV-től, azok már nem jó-barátok, a Főnök se megy oda már! De most mondani kellene valamit. Végre eszébe jut, amit mondtak neki, a Habonyék, hogy mindenre ezt mondja, ha már nagyon megszorul: „Itt nem arról szól, hogy ez drága, hanem arról, hogy ezt az emberek kapják. Az embereknek lesz ezzel több, jobb. Nem azt kell vizsgálni, hogy valami költséges vagy nem.” Na, akkor ez is rendben: minden mehet tovább, ahogy eddig!
Lemaradás. Változatlanság. Mozdulatlanság. Visszahúzás. Babonaság. Kiszolgáltatottság. Sandaság.
Csönd.
Félelem. Zavaros tekintetek.
Vidék Magyarországa.
Megint!
Tanító helyett pap. Orvos helyett bába. Patikus helyett kuruzsló. Közszolga helyett elöljáró!
Szakértők helyett Tállai(k)!

2016. 12. 05.