Mégis lehet fütyülni, ugrott tegnap reggel a szemembe az első hír az interneten: tegnapelőtt este végül döntött a bíróság, akkor tehát a vélemény szabad, „ugatni még szabad” – gondoltam. Persze a rendőrség, az istenadta rendőrség „… Mint akarom, s mint a barom, …”; kétszer is aszonta, hogy coki, nehogymá’ fütyülést halljon a világ, meg a CÖF vacsorameghívására érkezett lengyel vendégturisták 200 fős tömege, a Puskás Akadémisták meg a Tállais fölfújt focisták buszaival szállított bértapsolók „végig-taperolt, megmotozott sokasága”; és azér’ ez elgondolkodtató, nemá’, holélünkafrancba’. Ja, hogy el ne felejtsem a lényeget: hát a Főnököt, a Viktort, a világpolitikai tényezőként tetszelgő futball-szakértőt, a közgazdasági gurut, aki szerint a közpénz az nem közpénz, hanem nem közpénz, mert csak kommenista csökevényes gondolkodásban vannak egyesek; érted végre? Hát persze, Őt nem szabad megzavarni, mert még a végén, vagy az elején azt találja mondani, hogy „bolond lyukból bolond szél fúj”! Meg azt is eltalálja mondani a Főméltóságú meg Excellenciás Felcsúti és fél-fejérmegyei kegyelmesség, a faluvégéről Soros által kiemelt vagyonnyilatkozat tételére kötelezett közszolga, hogy „Ma ismét ’48-as szelek fújnak Európában”, igaz azóta egy csúfosan elzúgott a fülünk mellett, mint a Böde Dani ballábas lövése a múltkor is, de lesz még Európában kutyavásár, és akkor meglássátok szümtükkel és a magyarok istenével! „Igen ám, de mit kezdjünk azokkal, akik nem békét, hanem békétlenséget, nem egyetértést, hanem megosztottságot akarnak?” – kérdezhetném most is, meg tegnap is, és azt hiszem sajnos holnap is a regnáló miniszterelnök szavaival, mert ki is itt a békétlen, az örömrontó, a bolond?!
Persze, hogy tudom a választ, az agyonsulykolt, óriásplakátra mindenhová kiragasztott, a megbélyegző választ: hát mi, hát persze, hogy én, meg Te, barátom, aki félelmetesen és méltósággal sétáló kisebbség vagy; akiktől a kis golyóbisaikat a nagyobbak mindig elvették és elveszik; akiknek a 12 pont nem ürügy beszédet mondani; akik még, érted: még nem zavarták el az uraikat!
Nézem a filmet, amit készítettem az Operától induló sétánkról, nézem az arcokat, a szemeket, most is hallom a zenét, Erdős Virág szép versét Majtényi László őszinte megszólalását, és tudom: van remény!

2017. 03. 16.