Kedves Laci!
Engem Radnai Györgynek hívnak, a többiek csak Gyurinak szólítanak, mert ez így jön mindig a szájukra.
Már régóta szeretnék Neked (ugye megengeded, hogy tegezzelek, hiszen tíz évvel vagyok idősebb Nálad, igaz: Te most Méltóságos vagy, ahogy magatokat hívjátok mostanában, szekér-elszaladtjában), Laci levelet írni, de azt mondták a barátaim, hogy hagyjam az egészet a francba, inkább vegyek egy flakon vizes festéket, mert nemsokára az hiánycikk lesz Magyarországon.
De nem hallgattam rájuk!
Engem is elkapott ugyanis az indulat, igaz: nem egy Kósa interjú miatt, bár amiatt is idegesebb lehetnék a kelleténél. Hanem tudod Lacikám, most már nem először, Te verted ki a biztosítékot. Már nem is emlékszem, mivel kezdődött, talán, amikor kötelet emlegettél, amit félreértettem, vagy amikor méltatlannak tartottad, hogy egyáltalán ellenzéki képviselők ülhetnek a parlamentben? Vagy az Őrséged megalakításával, az állandó, tendenciózusan az ellenzéket alázó megszólalásaiddal, visszaéléseiddel, hogy büntethetsz, kinyilatkoztathatsz, megvonhatod a szót, csak mert úgy akarod? Már mindegy is, hiszen mindig újra kezded, és mindig még ráteszel egy lapáttal. Most például megint rendőrt és bírót játszol egy személyben. Úgy gondolod: Te egyszemélyben vagy vádló és ítélő; sőt végrehajtó is! Azt hiszed: Te írod a történelmet, Te vagy az örökkévaló, aki ÖRÖKRE meghatározhatja ki és hová mehet, vagy nem mehet. Néhány hónapja a 444-esek, aztán az Együtt-esek, később a DK-sok, most meg a Párbeszéd-esek vannak lenullázva általad.
Drága Lacikám! (Jaj, de nehéz ezt ide leírnom: de tényleg túl drága vagy az országnak!)
„Csuhások! Térdre, imához” – kiabáltátok egykoron a parlamentben, ami persze lehet, hogy csak a politikai folklórban létezett: eddig Ti nem cáfoltátok. Pedig ma már Ti is a keresztény Európa kialakításáért és megtartásáért emeltek kerítéseket. Akkor egy kicsit, Lacikám, most nem kéne bűnbánatot gyakorolnotok, áldozatvállalást vállalnotok megtisztulásotok érdekében?
Lacikám!
Féltelek. Aggódom Érted.
De főleg miattad mindannyiunkért!
Szomorú szorongással:
Gyuri

2017. 04. 14.