„Aki Simicskázik, az keresztényellenes?” – villan elém a kérdés a Facebookon. Mert ugye az éremnek két oldala van. Mert, ha van „Aki sorosozik, az antiszemita!” „általánosítás”, akkor kell(ene) lennie legalább ilyen kérdésnek is.
Mert ugye(?) az „Aki sorosozik, az antiszemita!” állítás „igazolhatatlan, igaztalan általánosító leegyszerűsítés”. Mert a kormány nem antiszemita. Mert Orbán Viktor sem az. Ezt, aki közelről ismeri őt, mindenki mondja. „Orbán soha az életben egyetlen antiszemita mondatot nem ejtett ki a száján…”; igaz, azt is mondta: „Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”. Akkor most mire figyeljünk, amit nem is mondott, vagy amit mert csinálni, mert azt bizony csinált, ahogy szokott: ide is, oda is, ahogy éppen a helyzete és az érdekei megkívánták
Ahogyan Horthy Miklós sem volt antiszemita, zsidógyűlölő. Hát istenem, aláírt néhány törvényt, kinevezett néhány nácit, viszont ki nem állhatta a rasszistákat, nem tűrte őket a környezetében. Hogy mégis engedte a zsidók deportálását, de aztán leállíttatta. Na ugye. Igaz, a leállíttatást megelőzte egy kis ráhatás a pápától, aztán Roosevelttől, majd ’44 június 30-án Gusztáv svéd királytól, és mindezeket az üzeneteket betetézte egy Budapest elleni amerikai bombatámadás is: ezekből(?) aztán Horthy értett! Meg a Horthy tisztikar sem volt uszítóan antiszemita, sőt: kivetette magából a szélsőséges rasszistákat, a „Prónay Pali” féle különítményeseket; hogy közben ott bólogatott a zsidó bábú a könyvespolcukon, hogy közben Petschauer Attila olimpiai bajnok vívót kiközösítettek a klubból, majd hagyták megfagyni, halálra kínoztatni a munkaszolgálatban, mert zsidó volt, hát istenem, van ilyen, de attól még a tisztikar nem volt olyan!
Szegény Eszterházy, mit is mondott halkan, megfontoltan, a papírjából néha-néha fölnézve, hogy vannak piszkos szavak, amit „… bepiszkoltak, vagyis piszkos fráterek elhasználtak, akkor ez a használat is hozzá tartozik a szóhoz. Ha akarjuk, ha nem. Ez nem döntés, nem elhatározás kérdése.” és ezek a piszkos szavak most megint előbújnak, megint itt büdösítik a levegőt (még ha csak büdösítenek!), itt teljesítik be küldetésüket.
De miért kell akkor ezeket a szavakat, amik már nem egyszerűen szavak, plakátok, reklámspotok, hanem riadót fújó trombita-harsonák, cselekvésre, tettekre, politikai akciókra fölszólító üzenetek relativizálni, mentegetni, az ellene föllépőket ugyanolyan (ellenoldalú?!) rasszistának beállítani?
Csak egy kérdés, ami ott villog a képernyőn.
Már benne vagyunk, nem kicsit: szügyig!
És mégis! Közben Horst Mahler a „Führer der Ungarischen Nation”-nak, címezve „a magyar nép szabadságszeretetébe vetett hitemre alapozva a sorsomat az Ön kormányának kezébe helyezem” – levelet ír Orbánnak; a kommentekben a zsidózó, cigányozó hang már szinte dübörgéssé erősödik: hogy nem lehet ezt észrevenni?
És közben (május 13-án) jön a fölmentő kérdés. „Szerinted Orbán zsidózásból tette?” Tudod, János, „ki nem szarja le”, hogy abból-e vagy nem abból! ’46-ban az új forint létrehozásakor a feketézők, a spekulánsok elleni föllépés rögvest átalakult, mert „értett aszóból”, aki érteni akart. És, itt és most, amikor a migráncsozás kötőszóvá vált, elég lehet egy szikra is, ezt ne tudná Orbán?!
Dehogynem tudja: még rá is játszik, hogy védi a hazát, menti a magyart, csak őt kell követni, mert mindenki más ellenség.
És ezt ne értenéd, János?!
Akkor miért?!
Csak egy kérdés, ami ott villog a képernyőn.

2017. 05. 19.