„Végül a Reichstag három héttel későbbi felgyújtása könnyítette meg a dolgát: erre hivatkozva fogadtatta el a felhatalmazási törvényt, hirdette ki a rendkívüli állapotot, számolhatta fel a parlamentalizmust és a személyes szabadságjogokat. Csakhogy még a terror gépezetének megindulása után, 1933. március 5-én megtartott választásokon is a náci pártnak csak a szavazatok 43,9%-át sikerült megszereznie! „Mindent összevéve az utolsó német választásokon a felnőtt lakosság azzal búcsúzott el a véleménynyilvánítás jogától, hogy 56,1%-ában nem a nemzetiszocialistákra és nem Hitlerre szavazott.” (Ormos Mária: Hitler. Bp., 1993. T-Twins. 203. o.)

Neki még annyi sincs! Neki még annyi sem volt!
És mégis, megcsinálta. És már lépked is tovább, nincs megállás: csak előre, az ismert és „bevált” úton!
A magyar kormány, az először 2015. 09. 15-én kihirdetett és azóta folyamatosan hatályban tartott migrációs válsághelyzetet 2017. szeptember 7-ig az egész ország területén fenntartja – közölte szokásos alamuszi mosolyával, kedélyesen csacsogva, de mégis dörgedelmesre sikeredve Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter 2017. március 2-án csütörtökön, a Kormányinfón.
Az éhezők viadala záró részében a lázadók vezetője meggyötőrt arccal jelentette be, hogy a rendkívüli helyzetre tekintettel vállalja, és ezért kinevezi magát elnöknek Panem élére átmeneti ideig: az, hogy ez az átmeneti elnökség mennyi ideig fog tartani, mikor lesznek majd választások, azt nem tudta megmondani, mert nem tudta, mennyi ideig tart majd az általa kreált, fenntartott (tömeges bevándorlás okozta) válsághelyzet.
A helyzet nem reménytelen, csak kilátástalan.
Mert, ahogyan az hírlik, ahogyan az az utcákon-tereken terjed, ahogyan az a kötelező Szabad Nép-félórákon elhangzik, azok csak jönnek és jönnek. Ugyan eggyel sem találkoztunk az utcánkban, rokonaink se futottak össze velük sehol, pedig nagy a család és az országban szétszóródva élnek Szombathelytől Karcagig; ugyan (hála istennek és lekopogom) még asszonyaink, lányaink se szenvedtek el még csak „vetkőztető pillantásokat” se tőlük (bezzeg nem múlik el nap, hogy kis színes hírként itthoni erőszaktevőket, asszonyverőket ne kapnának el, ne ítélnének el); de hírek, azok vannak dögivel. De „a helyzet fokozódik”, a terrorveszély (a határt illegálisan átlépők miatt?) erősödik, hiszen egyre többen fulladnak a tengerbe, egyre nő az embercsempészek száma, hiszen hiszen van!
Aztán ráadásul, „mindenféle fölhatalmazás nélküli” brüsszeli bürokraták, apparatcsikok, sőt az Unió Bírósága is támadja a harcban álló, a végek megvédéséért síkraszálló hős nemzetünket és a velünk összefogókat is.
Szóval: „csapataink harcban állnak”! Különösen a soknyelvű, árammal megerősített kerítéseink!
Akkor meg maradjon csak hatályban a Kormány 269/2015. (IX. 15.) Korm. rendelete, meg az annak nyomán kihirdetett 41/2016. (III. 9.) Korm. rendelet szerinti válsághelyzet is, mert ahogy írja a rendelet: válsághelyzetben alkalmazható a válsághelyzet, márpedig most alkalmazható. Aztán meg meghosszabbítható. És megint.
Aztán később, amikor kell, amikor a helyzet úgy kívánja alkalmazni is lehet!
Nyár van. Tikkasztó meleg. A kabócák vidáman ciripelnek hajnalonta. A fekete rigó-fiókák éppen elhagyják a fészküket. A kutyák lustán, elnyúlva alszanak a bokrok aljában.
Semmi sem mozdul.
Semmi sem.
Semmi.

2017.06.26.