„… Magyarország kormánya egy korábbi időszakban hibát, sőt bűnt követett el, amikor nem védte meg Magyarország zsidó származású polgárait. Szeretném világossá tenni, hogy a fölfogásunk szerint minden magyar kormánynak az a kötelessége, hogy minden állampolgárát származásra való tekintet nélkül megvédje. A II. világháború idején ennek a követelménynek, ennek az erkölcsi és politikai követelménynek Magyarország nem tett eleget. Ez bűn. Ugyanis akkor úgy döntöttünk, hogy a zsidó közösség védelmezése helyett a nácikkal való kollaborálást választjuk. Világossá tettem a miniszterelnök úr számára, hogy ez soha többé nem fordulhat elő, a magyar kormány a jövőben minden állampolgárát meg fogja védeni.” Orbán Viktor 2017.07.18.
Öt órája mondta. Magabiztosan. Egy pisszenés sem volt. Csak a kamerák kattogó zúgása hallatszott.
Öt órája mondta. Az ország házában! Netanjahu mellett állva. Bele a kamerákba. Most nem volt kitiltva senki.
Öt órája mondta. A világnak! Ha Macron elmondhatta, akkor Ő is elmondta. Ez hír lesz. Ez ütni fog!
Öt órája mondta. Magyarországnak is mondta? Magyarország biztosan hallotta. Meghallotta-e? És a nyilatkozó? Komolyan gondolta, vagy csak az alkalom mondatta vele?
Öt órája mondta. Nem szokta elszólni magát. Amit mond éppen, azt akkor meggondolta. Nála nincsenek véletlenek. Minden tudatos. Ezért mond ezt is, azt is. Szól ehhez is, ahhoz is.
Öt órája mondta. Egyszerűen. Világosan. Megérthetően. Lefordíthatóan. Minden tolmács értette.
Öt órája mondta. Kétség nem fér hozzá. Mosolygott is.
Aztán kezet fogtak. Befejezték a nemzetközi sajtó-tájékoztatót. Kimentek. Mindenki bekapta az utolsó pogit is. Elrakták a mikrofonokat és a kamerákat.
Csönd lett. Jöttek a takarítók.
Öt órája mondta. Most még csak szavak. Egyszerű, világos mondatok. Végre hangosan kimondott értékelés! Vállalt ítélet!
Mi jön most? Mi jön ezután? Az első lépést követi majd egy második is? Vagy folytatódik a hétköznapok pávatánca? Mi lesz a hétköznapokban? Fölélednek újra a plakátok? Szembenézünk végre a szembenézhetetlennel? Végig megyünk az úton?
A szavak elhangzottak. A mondatok szóltak. Tegyünk, hogy ne csak szavak maradjanak, ne csak üres mondatokká silányuljanak…
2017.07.18.