Olvasom a hírt: elkészült egy tervezet, amely „… lehetővé tenné, hogy egy a belügyi szervek titkos adatgyűjtésre alkalmas „megfigyelőrendszerhez” jussanak…”. A hír alapjául szolgáló törvénytervezetet még nem találom az interneten: az még nem tartozik rám, meg persze rád se, majd csak később, amikor már bevezették, addig coki! Dr. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, c. egyetemi tanár(?) már véleményezte is a tervezetet. Nem repesett a boldogságtól, pedig Ő inkább repeső típus.
A javaslat szerint ugyanis „… a jövőben a rendőrség, a közterület-felügyelet, a személyszállítási szolgáltatók, a közútkezelők, az útdíjszedők által, valamint a pénzügyi szolgáltatóknál rögzített kép- és hangfelvételeket egy központi szolgáltatóhoz kell továbbítani … az egyenként történő megkeresések mellőzhetők…”. Ez már – az egyébként mindig megbízható és lojális – Péterfalvi úrnál is kiverte a biztosítékot. Más szavakkal arról (is) van szó, hogy innentől kezdve legálisan folyamatos megfigyelés alá kerülök és persze Te is az alá kerülsz! A Nagy Testvér ettől kezdve mindent láthat, hallhat, megfigyelhet, még csak szólnia sem kell nekem, meg persze Neked se egy szót sem, arra sincs szüksége, hogy „aszongya”: nem is te voltál a célszemély, hanem más, csak te is ott voltál éppen és ránéztél a célszemélyre, hát persze, hogy rád (is) mozdult a HATÓSÁG!
Ennyi sem kell.
Te csak menjél az utcán gyanútlanul; nyugodtan fújjad a pipafüstöt; állj meg vagy menj át a pirosnál; fordulj csak vissza, amikor elmegy melletted egy csinos lány (bár már nem tudod miért); menj be egy könyvesboltba és vedd meg az 1984-et; olvasgathatod az utcán József Attilát: „Számon tarthatják, mit telefonoztam /s mikor, miért, kinek. /Aktákba írják, miről álmodoztam /s azt is, ki érti meg. /És nem sejthetem, mikor lesz elég ok /előkotorni azt a kartotékot, /mely jogom sérti meg.” – és látni, nézni fogják! És persze INTÉZKEDNEK majd!
Soha nem leszel egyedül ezután! Még az ágyadban sem, a WC is operatív területté nyilvántatik! Nem lesz egy sarok, egy bokoralja sem, ahova elvonulhatsz. Még csak okostelefon sem kell, vagy Facebook. Semmi.
Azt mondják: érted van ez, nem ellenedre. Érted? Hát persze, hogy értem. Mert én félek, meg Te is, kedves olvasó: nem ŐK?!
De persze magányos lehetsz, azzal nem lesz baj. Nem azért figyelnek majd, hogy segítsenek, amikor bajban vagy, mert éppen egy rendőr – csak úgy – kiparancsol az autódból, rákényszerít a forró motorháztetőre, durván szétrúgja lábadat, majd szenvtelenül odaszól a társának: „Te tudsz újra-éleszteni, nem, akkor ennek annyi”. Dehogyis azért! A frászt! Éhes is lehetsz, meg szomjas is, kivert kutya, az rendben lesz. Persze akkor is húzz a picsába, mert ott a helyed, nem a kamerák előtt!
Ez így kerek.
Ez így egész.
A többi néma csönd…

2017.08.08.