Két patkány beszélget• Hát te ki vagy?
• Makesz, a pszichiátriáról, hát te?
• Mázli, a csatornából.
• Ne bomolj, Te még ott élsz?
• Persze, tök jó, annyi szar van itt, meg minden.
• Az itt is van, meg hulla is a folyosón.
• Az jó lehet: aztán hol van az a pszichiátria?
• Hát, egy tavaly fölújított kórházban.
• Érdekes, anyám Nózi, a híres patkány-anya arra tanított, hogy kerüljem el a kórházakat, mert ott tisztaság van, meg rendszeres irtás.
• Az régen így lehetett, de az az „átkos” volt, amikor még volt mobilitás, tudod: akkor még kimehetett a Soros ösztöndíjával a Viktor is Angliába, még jóval a Brexit előtt.
• A „kivételes” múlt században?
• Nem kivételes: átkos! Nem láttad tegnap a híradókat, akkor még úgy hívták az utcákat, hogy Lenin meg Élmunkás meg Majakovszkij, a teret meg Marxnak.
• Ez most, hogyan jön ide?
• Azt én nem tudom, a Momentumosok hozták ide, mert jött a Putyin.
• És a Putyin szereti Majakovszkijt?
• Azt se tudom, nem hiszem, de a Momentumosokról se hiszem, hogy tudják, ki volt Majakovszkij, tudod Ő írta azt is, hogy „Nézegetem szívesen, mint haldokolnak a gyermekek…”, meg hogy az „ikonról Krisztus elmenekült, /köntöse szélfútta szegélyét /a sár ölelgeti sírva, áldva./ Kiáltva szólok a téglarakásnak, /eszeveszett szavaim tőrét döföm a hevült, /felpuffadt égbolt vékonyába.”, mintha ma írta volna. De nem értem pontosan, mit jelentenek ezek a sorok.
• Persze, mert Te csak egy patkány vagy a pszichiátriáról.
• Onnan. Nem jössz át hozzánk?
• Minek.
• Hát, lehet ijesztgetni az ápolókat, meg a betegeket.
• Az jó.
• Nem jó, de szórakoztató: tegnap is az egyik fejére estem, mert rosszul rakták föl az álmennyezetet.
• A felújításkor?
• Akkor, persze, a fővállalkozó egy csókos volt, összegányolta gyorsan az egészet, letejelt, akinek kellett, aztán már el is fogadták, hogy minden rendben. De félek, hogy megint leszakad.
• És még itt vagy?
• Látod. Az aládúcolásban meg tudom húzni magam.
• Akkor minden jót!
• Neked is…
2017.08.29.