(a befejezhetetlen jelen…)
Tegnap este az Egyenes Beszédben Rónai Egon Beer Miklós váci megyéspüspökkel beszélgetett, míg az Egyenesen műsorban Kálmán Olgának Iványi Gábor lelkész volt az egyik vendége. A jézusi tanításokról, a menekültekhez való abnormális viszonyulásunkról, a magyar miniszterelnök felelősségéről, a gerjesztett őcsényi indulatokról, a kilábolás lehetőségeiről és eszközeiről folyt beszélgetés.
Halvány fénysugár villant föl az égbolton.
Mindkét vendég – az egyik meghívott keresgélve a szavakat, meg-megakadva, bizonytalankodva, ám mégis határozottan és egyértelműen; a másik egyházi személyiség élesebben és világosabban fogalmazva – tisztán kimondta: először segítek (fürdetek, ruhát adok, étellel kínálok), majd utána kérdem meg: honnan jöttél, ki is vagy!
És akkor beugrik Szenes Sándor Befejezetlen múlt című könyve az egyházak felelősségéről; arról, hogy „… mi volt a történelmi egyházak erkölcsi csődjének az oka, mivel magyarázható, hogy egyes papok, lelkészek, zárdák, egyházi intézmények és keresztény világiak egyértelmű hősiessége ellenére, az egyház mint testület és szervezet, nem fordult szembe kellően időben a modern, tömeggyilkos antiszemitizmussal?”. Hiszen „… 1944 tavaszán két lezsidózott szlovák állampolgár – későbbi nevükön: Rudolf Vrba és Josef Lanik – megszöknek az Auschwitzból, viszik a tényeket a magyar zsidóknak a halálos veszedelemről, és attól kezdve „… senkinek nem lehetett kétsége afelől, hogy az épp e napoktól kezdve deportált magyar polgárok többségét nem munkára viszik, hanem gázkamrába”. „Ekkor a nagy egyházak vezetői közös nyilatkozatban tiltakoztak, mely tiltakozás elhangzott az ország összes templomában. A nyilatkozat, pásztorlevél tartalmazta azt is, hogy akik e borzalmas cselekedethez segédkezet nyújtanak, azok elveszítik egyházuk jóindulatát; sem ők, sem családtagjaik nem részesülhetnek a szentségekben, a bűnbocsánatban; a gyerekeiket nem keresztelik meg, haláluk esetén nem kaphatják meg a végső búcsút, ha katolikusok; az úrvacsorát, ha protestánsok, de talán még a templomok is bezárnak, és elnémulnak a harangok is.
Nos, bár ez a pásztorlevél elkészült, általános kihirdetésére azonban nem került sor soha.”
Pásztorlevél most sincs!
Most is csak „… egyes papok, lelkészek, zárdák, egyházi intézmények és keresztény világiak egyértelmű hősiessége …” létezik!
És most már megneveztetett a bűnös is: „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?” Máté 7:22; „És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” Máté 7:23
Hát emígyen elhangoztatott; emígyen kimondatott.
És mégis csorog a gyűlölet tovább a falakra kifeszített plakátokon, a tévékben vetített reklám-spotokban, az interneten megjelenő „cookie”-ben, a kormányzati mindennapos kommunikációban, a miniszterelnöki „semmi kivetnivaló” szövegben.
De most hangosan kimondatott!
Most már „csak” meg kellene hallani…
2017.10.12.