Már nem először értik félre.
Vagy nem először értik meg?!

Mert azt harsogja rádióból, tévéből, színpadról harsány szóval; mutatja falakon virító plakáttal; magyaráztatja szabadszájú, nekitetsző szakértőkkel; vegyíti sporttal az egyperces híreiben; láttatja újból és újból fölvillanó video-spotjaival: félj és gyűlölj!

Már nem először értik félre.
Vagy nem először értik meg?!

Jön a Mama, hogy „Mi lesz a néppel, a magyar néppel?” Mi lenne, kérdem megrökönyödve, „hát, ha el kell innen mennie, mert jönnek azok az idegen tömegek, a „mások” ide és nem hagynak majd enni se, inni se, az imáinkat mormolni se minket” és már zokogva, könnyezve sír, mint legútóbb Papa halálakor tette, pedig az nem tegnap történt.

Már nem először értik félre.
Vagy nem először értik meg?!

Becsönget a szomszéd, jött segíteni az aknafedelet rögzíteni. Persze, egy korty erősítő, aztán beindul a duma, hogy „megint belement az a szakállas üzbég a tömegbe, 8 halott meg sok sebesült, nem lesz ennek vége soha már, de hozzánk nem jönnek ide be, annyi szent, nincs az a libcsi, se ellenzéki, aki itt azt elérné, akkor inkább fegyvert fogok”, lovallja bele magát és kér még egy kupicával; de hát a Te gyerekeid is elmentek innét és ott élnek, messze – próbálok új irányt szabni a beszélgetésnek; nehogy má’ az én gyerekemet hasonlítsd azokhoz – és már megy is le az aknába és rám se hederít többet.

Már nem először értik félre.
Vagy nem először értik meg?!

Szép napot kívánok, Cataflamot kérek – köszön be a patikába, már nem bírom, úgy fáj a fogam; az nem jó, már hozom is – jön a válasz és tényleg, térül-fordul és hozza is, víz is van ott az asztalon, meg a pohár is tiszta, vegye csak be gyorsan, aztán majd kifizeti; és úgy is történik, ahogy mondta: a fogfájós bevette, majd fizetett. Nagyon köszönöm, de jó, hogy vannak ilyen emberek is, mert mi, magyarok, ilyenek vagyunk – kezdett hozzá a fogfájós, de ha bejönnek ezek a jött-mentek, az elfátyolozott nőikkel, meg az erőszakos, asszonygyalázó fiaikkal, akkor lesz bajunk, elég – hadarta el gyorsan, majd mormol még egy viszlát-ot és már el is tűnik.

Már nem először értik félre.
Vagy nem először értik meg?!

Anyu mondta, hogy adjam oda a tanító néninek ezt a kis gyümölcsöt, nálunk termett – mondta a kisiskolás fiú és már rohant is a helyére, gyorsan leült Lali mellé, elővette a vonalas füzetét és laposan oldalra pislantott, vajon mit csinál a padtársa. Lali egy újságot tartott a kezében, pont egy képnél volt nyitva, amin sok kisgyerek volt látható, akik kört alkottak és fogták egymás kezét. Mindannyian mosolyogtak, egészséges hófehér fogaikon megcsillant a fény: ugye milyen szépek – kérdezte Lali, és Ő már mondta is, hogy ilyen nincs is, ezt biztosan photoshoppal csinálták, mert azok a más-színű gyerekek betegséget okoznak, ha megfogjuk a kezüket, ezt mondta anyu, mert hallotta a tévében – és mérgesen elfordult a megszeppent Lalitól.

Már nem először értik félre.
Vagy nem először értik meg?!

Vádollak: Orbán Viktor!

2017.11.03.