„Utoljára(??) az elmaradt Horthy-mise kapcsán”

1. Mindenki azért imádkozik, akiért csak akar. Vagy „csak” arra emlékezik, akire szeretne. Hiszen a normális demokráciákban a szabad imádkozás és az emlékezés alapjogok. Ahogyan a levélírás, a blogbejegyzés, a kommentelés, Facebook bejegyzés is az. A normális demokráciákban. Van-e olyan, hogy provokatív imádkozás? Előfordulhat-e olyan, hogy a fohászkodás másokat sért, bánt, netán megbotránkoztat? És akkor mi van? És akkor mi lesz? Mert mindent szabad, ami másnak nem árt, de szabadságom határa a másik ember szabadsága.
2. A miniszterelnök egyre gyakrabban ír levelet az állampolgárokhoz és közpénzen értelmezi, magyarázza a világot. Mostanság a Stop Soros törvényjavaslat apropóján amellett „érvel”, hogy „Magyarország megmaradjon magyar országnak”. Az útmenti plakátokon egy zsidó öregember vigyorog ránk, ahogyan átöleli a magyar emberek ellenségeinek „kinevezettek” vállát, akik – láss csodát – éppen a hazai ellenzék vezetői. Szinte mindennapossá váltak a rendőrért-kiáltások, amikor föltűnik az utcában egy sötétebb bőrű idegen. Polgármesterek gyűlnek össze, hogy az őket választó állampolgárok civil szerveződései ellen hajtóvadászatot szervezzenek.
3. Közben vannak, akik „csak” imádkozni akartak volna Horthy Miklósért a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján.
A „hivatalos” ima elmaradt, a Facebookon viszont a kormányzó úrért imádkozni akarók tovább magyarázzák a „megmagyarázhatatlant”. Lezsák Sándor után most Zetényi-Csukás Ferenc, a Horthy Miklós Társaság Facebook oldal kezelője adta tudtul mindenkinek véleményét. Azt írja bejegyzésében: „A Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapján magam is meghajtom a fejem az áldozatok emlékezete előtt, és majd így fogok tenni április 16-an, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján is. Önmegtagadó lennék, ha nem így tennék. Látod, így is lehet…” És persze folytatja: „Taníts meg, én Uram, milyennek kell lennem, /Hogy, igazabb, hívebb, jobb magyar legyek.” És persze: „…és azt vágyom, hogy a mában élő magyar zsidóság is úgy vallaná magáénak a lentieket, mint vallották őseik azt 1848. március 17-i kiáltványukban: ’Magyarok vagyunk és nem zsidók…’”!
4. Mit jelent a „meghajtom fejem az áldozatok emlékezete előtt” – kérdezném Zetényi-Csukás Ferencet, ha tehetném, vajon mit jelent? „Ami volt elmúlt, nem ítélkezem.” – írja Zetényi-Csukás, meg azt is: „Mi maiak, nem felelhetünk az időben előttünk járók valós vagy vélt hibáiért. Az elmúlott időből tanuljunk, értékeljük ki és haladjunk a jövő felé a jelenen át.Tartsuk tiszteletben egymást, és tartsuk tiszteletben egymás történelmi múltját!”. Ez lenne a fejhajtás? Miközben a történelmi felelősség vállalásáról a diskurzus elmarad; a szembenézés 600 ezer magyar ember félév alatt történő „rendezett” (kormányzati tisztviselők, államigazgatási munkatársak, rendőrök, csendőrök, szomszédok, vasutasok és még sokan mások hatékony közreműködésével lebonyolított) deportálása kibeszéltelen maradt és mindmáig marad?! Miközben viszont a jelek újra föltűntek, szembeszökőn szaporodnak, kísértetiesen sokasodnak a falakon.
5. Mert ugyan ma migránsnak, menekültnek, illegális bevándorlónak, és (még) nem zsidónak, cigánynak” „mondják”, de ugyanaz történik! Mintha a történelem megismétlődne?!
6. És vajon kiért imádkozna, mit írna a „… hozzávetőlegesen 130 ezerre tehető 2. magyar hadsereg csaknem egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvéd és munkaszolgálatos …”, és meg sem születhetett utódaik; és a 600 ezer megölt zsidó-, cigány-ember, és meg sem születhetett utódaik?! Vajon Ők is Horthyért imádkoznának? Köszönnék, de így nem lehet?! És vajon az Afrikából, Szíriából, Afganisztánból menekülő „utódok”, milliók Orbánért fohászkodnának?!
7. „Egyszer gyere el, és te karolj belém…/Nem löklek el, velem leszel. /így is lehet…” – zárja Zetényi-Csukás Ferenc a Horthy Miklós Társaságtól. Így biztosan nem lehet, súgom bizonytalanul magamnak, így biztosan nem lehet…
2018.02.04.