(persze minek…)
Ez az írás a Fidesz szimpatizánsaihoz szól(na).
Meg persze mindenkihez.
Megint kampány időszakban élünk.
Rendkívüliben.
Már két és fél éve!
A határok lezárva, a kerítések áram alatt, villanypásztorok „hálózata-alatt” és a rendőr is akkor néz a gatyámba, amikor csak akar: még indokolnia sem kell. Téged még nem ellenőriztek? Sebaj, a lényeg, hogy tudd: bármikor, bárhol, semmiért is akár. Ez bizseregjen a tudatod alatt, ennyi elég. Egyelőre.
Persze, illegális bevándorló migráncs egy szál se. A radar se látja. A repülőt se.
Megint kampány időszakban élünk.
A miniszterelnök mindjárt beszédet mond. (Néhány napja szigorúan zárt körben beszélt. Az övéinek. Csak az övéinek. A helyzetről: az abszolút többség biztos; a Vona nem veszélyes; a szocik lehet, hogy be se jutnak; a Szél nem fog szövetséget kötni, mert akkor szétesik. Egység kell, mert külföldről irányított, durva, semmitől sem elrettenő kampányra kell számítani; de erőt kell mutatni, és csak magabiztosság, magabiztosság és akkor megint az erő! Aztán interjút ad egy „házi-lapnak”, az már Neked is szól, meg nekem is, Neki is: „azt a kultúrát kell megtartani Magyarországon, amelyben minden magyar ember otthon érzi magát, ezt pedig – függetlenül attól, hogy valaki vallásos vagy sem – úgy hívják, hogy keresztény kultúra … mindenkinek ott segítsünk, ahol született … a magyar emberek jól látható és jól hallható többsége nem a Soros György által elképzelt országban akar élni … becsületbeli ügy … politikai hitelesség próbája …”!)
Megint kampány időszakban élünk.
Megint jön egy négyéves ciklus, megint dönteni(?) kell: ki vezesse az országot.
Mi alapján döntsek? Te minek az alapján fogsz dönteni? És Ő, Ők?
Amit hallok, hallunk, látunk a tévékben; olvasok, olvasol a napilapokban vagy amit nyolc év alatt tapasztaltam, tapasztaltál, tapasztaltunk?! Vajon összevetjük az ígéretekkel is a történteket? Egyáltalán: 4 évvel ezelőtt, voltak ígéretek, vagy csak „folytatjuk” volt?!
És most?
A miniszterelnök mindjárt beszédet mond. Évértékelőt. No nem a parlamentben, nem a közös asztalnál, nem a „nép okos gyülekezetében”, hanem csak a „család” előtt, a gondosan kiválasztottak előtt, az újgazdagjai előtt, az általa nyertesekké váltak előtt, a sikert-sikerre halmozók előtt.
Megint kampány időszakban élünk.
Eddig vita nem volt. Szembesítésre a tényekkel nem került sor. Tudjuk, amit tudhatunk; halljuk, amit hallhatunk; látjuk, amit láthatunk:
• „Amíg Pócs János a képviselő, addig NEM lesz migráns a Jászságban!”;
• „a magyar emberek jól látható és jól hallható többsége nem a Soros György által elképzelt országban akar élni”;
• „a nagy többség egy saját maga által megválasztott nemzeti kormány irányítása alatt álló Magyarországot akar”;
• „mindenkinek ki kell állnia saját nemzeti érdekeiért”;
• „az identitás kérdése kerül a politikai viták középpontjába”;
• „mintha Európa elhaladt volna már a nemzetek, a vallási közösségek, hitbeli kérdések mellett, és most az ezt követő korszakot kell felépíteni”.
És mi lesz közben az országgal?
Veled, vele, velünk?
Stadionokban vizsgál majd minket a körzeti orvosunk? A sürgősségi ellátásra a Duna Arénába visz majd a mentőautó? A vadászpuska szét és összeszerelése érettségi tétel lesz majd? A következő 4 (8, 12) évben is kihirdetve marad a rendkívüli állapot? Az Andrássy úti paloták mindegyik magánkézbe kerül? Netán családiba?
Megint kampány időszakban élünk.
A miniszterelnök mindjárt beszédet mond.
Mond is majd valamit?
…
2018. február 18., vasárnap