1944. június 6-a a normandiai partraszállási hadművelet első napja, a „D-day”.
Ezen a napon az U.S. 82. légi szállítású hadosztály (Detroit hadművelet), a 101. légi szállítású hadosztály (Chicago hadművelet) és a 6. Brit légi szállítású hadosztály (Tonga hadművelet) éjfél után 15 perccel földet érnek Normandiában. Öt óra 20 perckor amerikai és brit gépek bombázzák a part menti német állásokat. Öt óra 50-kor az inváziós flotta hajóágyúi megkezdik a tüzérségi előkészítést. Hat óra 20-kor partra száll a szárazföldi erők első hulláma, elindul a partraszállás: megkezdődött a náci megszállás alatt álló Európa felszabadítására irányuló szövetséges invázió. Az első napon (D-day) 50 000 szövetséges katona szállt partra Normandiában.
1875-ben ezen a napon született Thomas Mann német író, aki „az észhez folyamodó” beszédét olvasta föl 1930. október 17-én a berlini Beethoven-teremben, s ami „Német Felszólamlás”-ként vonult be a történelembe. A döntően szociáldemokrata és republikánus közönség soraiban ült néhány tucat nemzetiszocialista is, akik közbe-kiabálásokkal igyekezték az előadást megzavarni. Nem sikerült nekik. Thomas Mann a nemzetiszocializmust kertelés nélkül „az excentrikus barbárság és a primitív-tömegdemokratikus vásári durvaság óriáshullámának” nevezte: „tömeges görcsbeesés, bódécsörgettyűzés, hallelúja és monoton slágerszavak dervisszerű ismétlése, míg mindenkinek habzani nem kezd a szája.” Feltette azt a kérdést is, vajon német dolog-e és „tényleg megvalósítandó-e egy primitív, tisztavérű, egyszerű szívű és értelmű, sarokösszecsapó, kékszeműen engedelmeskedő és stramm naivság eszménye, ezen teljes nemzeti szimplicitás, egy olyan érett, sokat tapasztalt kultúrnép esetében, mint a német”. Mikor aztán a Porosz Művészeti Akadémia Irodalmi Szekciójának minden egyes tagját felszólították, fogadja el az új hatalmi viszonyokat, és nyilvánítsa ki hűségét a nemzetiszocialista kormány iránt, Mann önként visszalépett hivatalától, később elítélően beszélt a holokauszt eseményeiről. feleségével már korábban eldöntötték: emigrálnak, nem térnek vissza Németországba. (Forrás: Wikipédia)
Néhány napja „Alexander Gauland, a németországi szélsőjobboldali „sikerpárt”, az AfD vezetője, a Bundestag képviselője köztudomásúlag azt nyilatkozta, hogy – noha a Harmadik Birodalom tizenkét esztendeje azért „nem volt rendben” – az ezeréves német történelem egészéhez képest csupán „madárpiszok” (Vogelschiss), nem több. Björn Höcke, a párt egyik vezetője, türingiai pártelnök a berlini holokauszt-emlékjelet „a szégyen emlékművének” nevezte (Denkmal der Schande), ebben az értelemben: szégyen, hogy ott van. Ugyanez a Björn Höcke legutóbb azt javasolta, hogy az esedékes nyugdíjemelésből rekesszék ki a nem német eredetűeket.
Mi régebbről ismerjük az effélét. Még az Antall-kormány idején nevezte jobboldali magyar politikus „epizód”-nak az európai zsidóság kiirtását, aztán jött a „nem értek a focihoz”, az „idegenrendészeti eljárás”, a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő, mert zsidó eredetű országgyűlési képviselők listája és a többi – no és több honfitársunk, hm, „írói munkássága”. (Emlékeznek Antall finom megjegyzésére Csurka „írói munkásságáról”? Úgy értve: Csurka – aki ekkoriban Antall pártjának alelnöke és országgyűlési képviselője volt – antiszemitizmusa nem politika, hanem merőben művészi szeszély.)” (TGM: Madárpiszok)
Ma több, mint 60 millió menekült ember él világszerte: minden 122 emberből egy menekült (az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) jelentése szerint)! 2014-ben naponta 45 ezer ember lett menekült, menedékkérő vagy ugyan hazájában maradt, de otthonának elhagyására kényszerült.
A világ keresi a választ! A megtalálást azonban zavarja, nehezíti az „idegenektől” való félelem, a politikai célokat szolgáló „gerjesztett gyűlölet”. A „fáradt” emberek jobban, „megértően” reagálnak a végletekig leegyszerűsített képekre, jelszavakra, hívó-szavakra. (Lásd a legutóbbi európai választások eredményeit, a magyar „SS” törvény-javaslatok hazai fogadtatását.)
Félő, hogy a XXI. század holokausztja lesz a világ rossz válasza ember-milliók otthonelhagyására, a migrációra!
Hol van már az a „D-day”?
2018. 06. 06. szerda