(„Abszolút nem vagyok csalódott” – Leekens)

Tegnap megint játszott(?) egy meccset a MAGYAR LABDARÚGÓ(?) VÁLOGATOTT. Az ellenfél tök utolsó lett a VB selejtező csoportjában, ahogyan nálunk Andorra, igaz, tőlük kikaptunk.
Tegnap nem kaptunk ki.
Döntetlent értünk el.
A sehol nem jegyzett csapat ellen.
Minden úgy zajlott, ahogyan korábban is, ahogyan azt várni lehetett: a meccs előtt a szakértők mondták a magukét, hogy 4-4-2; meg 4-5-1 és hasonlókat. Ja, meg azt is, hogy most van egy olyan érzésük, hogy most nyerünk. Mert az összeállításban a rutin látszik, meg a játékosok is…
Aztán jött a meccs. Szerencsére a tv távirányítója a kezemben volt, kapcsolgathattam. Kapcsolgattam is. De valahogy mindig visszaugrott a kép a meccsre. Ha akkor a hülyeség tényleg fájt volna, talán üvöltöztem volna is. No nem az izgalmamban.
Aztán vége lett. Az öltözőbe indultak a legények.
Jöttek a nyilatkozatok.
A szövetségi kapitány is elégedett volt: már a repülőtéren érezte a csapat összetartozását (nem tűnt el egy csomag sem?), meg erős volt az ellenfél(?), meg jó a kapusunk, meg „egyensúly” (?) is van, meg előrelépés. Még nincs meg a teljes összhang, de majd meg lesz – így az egyik játékos. A többire nem emlékezem.
Minek.
Nem itt dőlenek el az ügyek.
Mert, hogy van egy lobbista! A Nagy Magyar Focilobbista! Aki éppen miniszterelnök, s akinek a foci a hobbija. Ezért nem sajnál semmi közpénzt a hobbijára. A határ a csillagos ég! Ja, nem az eredményekben, a közpénzherdálásban. „Mecsoda különbség”!
És a szakértők, újságírók, riporterek továbbra sem kiabálnak, nem mondják, hogy úgy szar az egész, ahogy van; hogy a király meztelen és még csak pöcse sincs, hogy semmi értelme így. Köztudott, hogy csak papíron léteznek a vidéki kis „foci-sulik”: odalopják a gyerekek neveit, mert annyi elég a „lóvéhoz”. Mint a kis-pártok a választási induláskor: lejmolják az ajánlásokat, megkapják a zsozsót, „oszt” tűni van!
Megy tovább a hazudozás.
Ha csak itt menne, az is sok lenne!
De nemcsak itt megy…

2018. 06. 07. csütörtök