KIEGYEZÉS: VAJON KI-KIVEL ÉS MIRŐL?!

1867. június 8-án, a kiegyezés folyamatát befejező aktusként megkoronázzák I. Ferenc József királyt és Erzsébet királynét a Budavári Nagyboldogasszony templomban (Mátyás-templomban).
A kiegyezés – amelynek megtárgyalásában a magyar delegációt Deák Ferenc, az 1865-ös választásokon győztes párt vezetője irányított – sikernek mondható, hiszen a ’48-as 12 pontból 10 pontot megvalósított; Magyarországot kiemelte a gyakorlatilag osztrák félgyarmati státuszából; az ország a közös külügyeket és közös hadügyeket (és a kapcsolódó pénzügyeket, valamint a perszonáluniót) leszámítva újra önálló állam lett, saját választott parlamenttel, kormánnyal és kormányfővel, a belügyeiben korlátlan, pénzügyeiben részleges önkormányzatisággal.
A teljes függetlenség nem valósult meg, viszont az elkövetkező harminc évben Magyarország hatalmas fejlődésnek indult: míg 1867-ben 2010 km, addig 1890-re már 11246 km vasúti hálózatunk lett; megépült a Margit híd; megerősödtek a hitelszervezetek; beindult a gyáripar; hatalmas léptekkel növekedett a mezőgazdaság is.
A kiegyezést azonban a társadalomnak csak elenyészően kis része élte meg sikerként (választó-joggal a lakosság alig 8%-a bírt), azt a ’48-as forradalom elárulásának tartotta: mindez törésvonalat képzett.
A kiegyezés (megegyezés) értelmében az osztrák császár I. Ferenc József néven Magyarország királyává koronázták 1867. június 8-án Budán, a Mátyás-templomban. A tárgyalások végleges lezárulta után pedig, július 28-án a király szentesítette a kiegyezés magyar törvényeit, amivel megszületett az Osztrák–Magyar Monarchia.
A kiegyezés egyértelmű következménye a viszonylagos belpolitikai önállóság mellett egy viszonylag békés 50 év, mely alatt Magyarország jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül.
Ma is jó lenne egy újkori kiegyezés, hogy Magyarország megint 50 évre nyugodt fejlődésen mehessen keresztül.
Csak az nem látható: kinek kellene megegyezni kivel és legfőképp miről?!

2018. 06. 08. péntek
forrás: Wikipédia