Olyan országban szeretnék élni,
• ahol reggel a saját ágyából kelhet föl mindenki;
• ahol nem kell a végrehajtótól rettegnie senkinek, hogy estére már nemhogy ágya, lakása sem lesz;
• ahol a gyermekáldás két ember magánügye;
• ahol a gyerekek a reggelijüket elfogyasztva, apjuk nyakában boldogan ügetve mehetnek az óvodába, iskolába;
• ahol a romáknak nem külön iskolába kell járniuk;
• ahol a tanítók, tanárok szeretik a gyerekeket és nem a pálca, a pofon a meggyőzés eszköze;
• ahol a vallás nem kötelező tantárgy, hanem mindenkinek a magánügye;
• ahol a Balaton „nem” a Riviéra, ahová csak a kiválasztottak mehetnek pihenni;
• ahol a kórházi vécében van papír, szappan és törülköző; az intenzív osztályon nem hullik a vakolat; nem a betegnek kell a gyógyszert bevinnie;
• ahol a munka nem közmunka-rabszolgaságot jelent;
• ahol, aki akar, felsőbb osztályba léphet, tovább tanulhat;
• ahol a színház, a mozi, a könyv „éhe a Szónak, /Éhe a Szépnek”;
• ahol a nép nem „szavazó-baromnak” tekintett állat;
• ahol a sportközvetítés nem lehetőség hülyítő hírek sugárzására;
• ahol a város peremén vagy közepén, aki másként ejti a szót, akinek a fején másként tapad a haj, az nem hazaáruló, bitang ember;
• ahol a szegénység, a más bőrszín, a más vallás nem megvetendő bűn, rendészeti, „idegenrendészeti” föladat;
• ahol a politika nem a korrupció, a meggazdagodás, a mások eltiprásának az eszköze;
• ahol a népnek nem a lábával kell szavaznia;
• ahol, ha más láncot hord, éhezik, fedél nélkül marad, élesedik a kard;
• ahol a kételkedés, a vita, nem ok „libsizésre”, zsidózásra, kirekesztésre;
• ahol a hatalom nem cél, hanem eszköz, szolgáló leány;
• ahol nem tartják számon: „mit telefonoztam/ s mikor, miért, kinek”, nem írják aktába „miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg”;
• ahol idegen először vendég;
• ahol …
Nos, az ország, ahol élek nem ilyen
• lomb-ágyból kelnek sokan, s egyre többen;
• a végrehajtó karhatalommal megerősített, „megbecsült” vállalkozás;
• megint vezényszóra kell ágyba bújni és gyermeket nemzeni;
• éhes gyerekek sokasága érkezik az iskolákba;
• a cigány-gyerek nem is gyerek;
• a „tanítóság” luxus;
• a vallási oktatási intézmények tejjel-mézzel, bezzeg az államiak pusztulóban;
• a pihenés, a nyaralás – nem a Balatonon, hanem egyáltalán – kevesek privilégiuma;
• a kórház nem gyógyító, hanem elfekvő, kerülendő intézmény;
• a közmunka lealacsonyító rabszolgaság;
• már nem a tudás, a pénz tesz tanulóvá;
• a kultúra megvetendő, üldözendő látványosság;
• most is „szép csendőrtollak” cicáznak szavazáskor;
• a sport a cirkusz része;
• mindenki ellenség, aki nem velük van;
• a hetedik krajcár megint éppen, hogy kitelik;
• a politikus és a korrupt szinonima már;
• aki teheti, aki nem: kitántorog;
• a szolidaritás ismeretlen idegen-eredetű szó csupán;
• nincs vita, kétkedés sem, csak a kirekesztés;
• már az előzetes is a büntetés része;
• idegen mindenki, aki jönne;
• és még mennyi minden …

2018. 06. 11. hétfő