Voltak a batyuzók.
Aztán jöttek a mutyizók.
Vannak persze bratyizók is.
Most meg van a Patyi, alakulóban a „PATYIZÓ”-k kifejezés, szólás is.
Az úgy volt, hogy egyszer volt, hol nem volt, de persze Magyarországon biztosan igaz volt, hogy élt egy jogi doktori diplomát szerzett ember. Elérte a kort, hát belelépett a nagybetűs életébe és elkezdett dolgozni az Alkotmánybíróságon, aztán az Országgyűlési Biztos Hivatalában, majd jegyző lett, később visszament az Alkotmánybíróság Hivatalába, munkahelyre lelt és úgy lett bíró a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumában, hogy korábban bíróként nem is dolgozott, de tapasztalatait elismerte a Legfőbb Úr és így mégis rögtön bíróvá válhatott. aztán, nem is olyan sokára a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora lett belőle, majd nagy-hirtelenjében a Nemzeti Választási Bizottság elnökségét is elvállalta.
Írhatnám, hogy becsületesen szolgálta kenyéradó gazdáit valamint hazáját és népét, ha ez nem lenne egymásnak ellentmondó állítás, olyat meg, még csak butaságból sem ír le egy normál halandó, ezért csak az írom le, hogy a legfőbb kenyéradó Ura nagyon elégedett volt munkájával, bár néhányszor a kamerák előtt viccesen megrótta és „bírságkirály”-nak nevezte a jogi doktort, aki szégyenlős mosollyal rohant kijavítani a hibáját, aminek azonnal meg is lett az eredménye.
A Nagy Magyar Zuhanyhíradó szerint a Legfőbb Kenyéradó Gazda ugyanis megtalálta a Közigazgatási Felsőbíróság elnöki posztra az alkalmas embert, aki nem is lehet más, mint a mesében szereplő jog-doktor. Ezért gyorsan törvényt módosítottak a honanyák és honatyák, azt villámgyorsan aláírta a Nagy Pecás, kihirdették, majd bíróvá avanzsálták a főhőst: a patyizó Patyi hamarosan elnyeri végső jutalmát.
A mesének persze még nincs vége: hogy happy end lesz-e, még nem tudjuk.
A tanulságot vonjátok le magatok, kedves gyerekek…
2018. 09. 06. csütörtök