Ma elkülönült az osztály kétfelé: az Ofőhöz közelebb húzódtak a viktoristák, mi pedig hátrébb, az utolsó padokat foglaltuk el. Azért neveztük el viktoristáknak őket, mert a Hiller Pista, aki szereti a történelmet és sokat kupálja magát olvasással felolvasott egy idézetet a múltkor a Múltkor című folyóiratból: „A viktoriánus korszak forradalmi áttörést hozott az addig brutálisnak tartott, mindenféle szabályoktól mentes sportokban, a polgárok pedig éles hangsúlyeltolódásnak lehettek szemtanúi: a fizikai erőfeszítések helyébe az erkölcsi és spirituális gyakorlatok léptek, amelyeket a fair-play szelleme hat át.” Ebből a „fair-play”-t értettük, mert a tornatanárunk, a Pintér Attila bá’ mindig emlegeti, hogy nem baj, ha megsértjük a fair-play szabályait, de akkor se mehet el az ellenség vagy az ellenfél (ezt mindig keverem, hogy melyik a jó kifejezés) mellettünk a pályán, amikor meccs van! És a Viktort mindig megdicséri, hogy ő aztán ezt mindig betartja, mert a lábát is betartja. És tanultuk a magyarból, hogy néha nagyon hatásosan ki lehet fejezni valamit, ha pont az ellenkezőjével mondjuk ki. Ezért lettek a Viktorék viktoristák.
Egy negyedóra múlva a viktoristák hátrajöttek hozzánk és egy levelet adtak át nekünk, amit sok osztálytársunkkal aláírattak. Ez valahogy így hangzott: a Feri egy hazug disznó, aki ezért szégyent hozott az osztályra és ezért az osztály józan többsége számára persona non grata. Azonnal hanyatt vágtuk magunkat a röhögéstől, mert azt gondoltuk, hogy a persona non grata egy haevy metal dal, amit már régen nem csípünk, bár a Pokolgéptől nagyon klaffa az, hogy „Nem volt az életemben túl sok szép vagy jó/Nem sok boldogság ért/Nem tehettem róla, hogy erre születtem/A sorsom erre ítélt/Hagyjatok engem, hogy én döntsem el/Mi lesz a nekem való/Hagyjatok engem, hogy én döntsem el/Melyik út a jó.” De ekkor a Robi megbökött, hogy megnézte a Wikipédián, „A persona non grata latin nyelvű kifejezés szó szerinti magyar jelentése nemkívánatos személy.” Erre abbahagytuk a röhögést és otthagytuk őket, hogy tanácskozunk. Pillanatok alatt mi is fogalmaztunk egy levelet, amiben fölsoroltuk a Viktor hazugságait, meg a viktoristák lopkodásait, meg a fair-playtelenkedéseiket és mi meg a Viktort nyilvánítottuk non gratanak. Erre ők odamentek az Ofőhöz, hogy mi miket mondunk a Viktorról meg róluk és ez nem ér. Az Ofő persze nekik adott igazat, hogy mi miért utánozzuk őket, és adott egy intőt is és nekünk megtiltotta, hogy az osztály előtt beszéljünk a levelünkről. És azt mondta, hogy legalább mi küzdjünk erkölcsösen akkor is, ha végül nem nyerünk, mert az erkölcsös vesztésre is lehet építeni.
És ekkor elhatároztuk, hogy mi másképpen fogunk a nótafaválasztásnál küzdeni. Megkértük a Donáth Ferit meg az Iványi Gabit, hogy mondják meg a mi erkölcsünket. Erre Ők azt mondták, mi úgy küzdjünk, hogy ne tegyünk olyat másokkal, amit nem szeretnénk, hogy ők tegyenek velünk…
tanuló