„Milyen ország az, ahol vádemelés nélkül egy évig, sőt tovább előzetesben lehet lenni?” – kérdeztem az előbb.
Mert az ország MI vagyunk: Te, Ő, Ti, Ők és persze Én is!
Most akkor újra kérdezem: milyen ország az, ahol
– bár a szavazók fele nem a győztesre szavazott, a győztesnek mégis kétharmada lett a parlamentben;
– a többség röhögcsélve, gúnyolódva utasít el minden ellenérvet, söpör le vita nélkül ellenjavaslatot;
– a belügyminiszter – törvényben megfogalmazottak ellenére – érvényben tarthatja rendkívüli állapotot;
– egy kormánypárti képviselő ellen folyó négy évi ügyészségi nyomozás után sem adja ki rögtön a parlament a korrupcióval vádoltat;
– a hajléktalanság bűn, amit azonnal meg kell torolni;
– a hatalom minden következmény nélkül hazudhat „reggel, délben, este”;
– az ember elgondolkodik, hogy kiránduljon külföldre, mert amikor „odaát” meghallják, hogy magyar, elfordulnak tőle, mintha lopott volna (a rendszerváltás előtt Bécsben az áruházakban magyarul virított a felirat: NE LOPJ, MAGYAR, RENDŐRT HÍVUNK!”;
– a jövő már ködbe vész, mert az oktatás is fizetőssé válik hirtelen;
– nem lehetsz beteg, csak halott;
– rokonnak, csókosnak, pártkatonának kell lenned, hogy megélj;
– a közmunka-rabszolgaság virágzik;
– ne folytasd, mert bajod lesz!
Az ország MI vagyunk: Te, Ő, Ti, Ők és persze Én is!
Tényleg úgy érzed?

2018. 10. 25. csütörtök