Túl vagyunk rajta.

Megint, ebben az évben is túl vagyunk rajta.

Mi a francot ünnepeltünk: forradalmat, szabadságharcot? És kit: Petőfit, Kossuthot?

Mindenki ünnepelt, és vajon ugyanazt?

És miért nem együtt? Ja, ez hülye kérdés: miért ünnepelnénk együtt, amikor semmit sem csinálunk együtt?

Túl vagyunk rajta.

Beszélt ez is, az is. Szónokoltak innen is, onnan is. Mondtak ezt is, azt is.

Még lengyelek is jöttek. A miniszterelnökük is megszólalt, aztán hejehuja-haj!

Az amerikai nagykövet meg elment: meg se hallgatta Orbánt.

Duma, duma, duma: “Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,/ Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,” (Petőfi Sándor)!

Se füle, se farka.

Túl vagyunk rajta.

Akkor most mi van?

Ti értitek? “Csúnya a zsarnokság, de a fortélyos elnyomás még undokabb.” (Eötvös József) Fortély az van, már kilenc éve, nap, mint nap, csak győzzük: “… aki száz meg százezert rabol,/ bírája lészen annak, akit a / szükség garast rabolni kényszerített.” (Katona József) Mert “Túl sokáig nem lehet népeket gyötörni.” – írta Széchenyi Naplójába.

Hát mi nem vagyunk túl ezeken még, de legalább az ünnepen túl vagyunk.

2019.03.17. vasárnap