A harmadik kör lefutása után a nagypapa elengedte az unokája kezét és szuszogva leült a kerítés előtti padra. A négy és féléves kisfiú elfutott a hintához, majd odakuporodott a hinta körül trécselő többi kisgyerekhez. Egyszer csak az egyik, a fején hátul lófarokba összefogott, szőkehajú kislány fölpattant és nevetgélve, ugrándozva odaszaladt a padhoz és megszólította a nagypapát: Téged, hogy hívnak? A nagypapa először nem értette, hogy tényleg neki szól-e a kérdés, ezért lopva körülnézett, de mert senkit nem talált maga körül határozottan válaszolt: Rádi György vagyok, a Krisztián nagypapája, és téged hogyan szólíthatlak? A kislány egyik lábáról a másikra állt, ujjaival összefogta kis szoknyáját, kicsit jobbra-balra billegtette a derekát, majd kicsit hadarva, mégis érthetően válaszolt: Bari Lili vagyok, itt lakunk abban a nagy házban; és most kivel vagy itt lenn a játszótéren? – folytatta a beszélgetést a nagypapa, mire azonnal jött a válasz: a Bari Andival, az anyukámmal, csak ő most elment megnézni az új ruhámat a Valival, úgyhogy most a Lajos bácsi vigyáz rám; közben mosolyogva izgett-mozgott tovább. Szép neved van – mondta a nagypapa. Nekem is van nagypapám, nem is egy, hanem kettő – vette föl a beszélgetés fonalát a szőke kislány, akinek a haja hátul lófarokba volt összefonva; csak ők vidéken vannak most, ugye szép a hajam, kibontom, egészen a popsimig leér – és már hozzá is fogott kibontani a haját. Nagyon szép, így is látom – válaszolta a nagypapa, miközben kisunokája is odalépett hozzájuk hallgatni a beszélgetést. Jó, akkor szia – csicseregte a szőke, hátul lófarokba összefogott hajú kislány és már ott se volt. Ő a Lili – mondta kicsit rekedten a kisunoka és már szaladt ő is Lili után.
De jó nekik – suttogta magának a nagypapa és mosolyogva utánuk nézett…
- 08. 15.csütörtök