(mTi-álhír)
- Orbán úr, megvenném Magyarországot.
- Khm, tárgyalhatunk róla, bár momentán nem adom.
- Az ár nem számít.
- Elgondolkodtató, de valami konkrétum?
- Maga mondjon árat, Orbán úr!
- Most újítottam föl az egész országot, jobb lett, mint újkorában: kerítéseket huzattam föl, meg stadionokat; épül a kisvasutam is; elzavartam a Gyurcsányt meg a CEU-t; aláíró-gép az elnököm meg horgász; betiltottam a hajléktalanságot; van egy jó gázszerelőm is, aki mészáros is egyben és ért a szómból; már a történelmét is ÉN írom, ezt mind be kell kalkulálnom, elnök úr!
- Kalkuláljon, Orbán úr!
- Aztán csökkentettem a szegények, az éhes szájak számát is, mert nem számoltatom és tartatom nyilván őket; az elégedetlenek meg a libcsik kitántorogtak, no nem Amerikába, csak ide a szomszédba; lényegében úgy tekintek a környező országokra, mintha az enyém lennének azok is, gyakran járok hozzájuk, segítek nekik, hogy eligazodjanak a zavarosban; hamarosan olimpiát is rendezek, már építem hozzá a létesítményeket, lobbistáim járják a szükséges helyeket…
- Árat mondjon végre, Orbán úr!
- Aztán NÁLAM a tenyeremből eszik a legfőbb ügyész, eszébe sem jut vizsgálódni az orosz szálaimon; az Alkotmány Bíróság tagjai a „kiskatonáim” voltak, tudják a dolgukat; a gránitszilárdságú Alaptörvényemet úgy módosítom, ahogy csak akarom, nem úgy, mint maguknál; olyan ellenzéket kreálok MAGAMNAK, amilyet csak akarok, akarok, akár „vasalt heréjűt” is; ÉN akkor is nyerek, ha vesztek!
- Az ár?! Árat mondjon végre!
- Újraépítem a Fekete Sereget, a hadseregemet; NÁLAM az ágyi poloskák is csak azt csípik meg, akit ÉN akarok; olyan humoristáim vannak, mint a Bagi-Nacsa duó, a Pataki Attila; olyan koszorús költőim vannak, mint a Bayer Zsolti, az L. Simon; a történészeim mind válogatott hírességek, a Schmidt Mariska, a Takaró Misi!
- Értem: akkor viszlát!
- Várjon, elnök úr: Grönlandról tárgyalhatunk?!
- 08. 17. szombat