Harcostárs Barátom!
Most, ezekben az átmeneti, de nehéz percekben (amiket korábban sajnos ÉN is csak nagy nehézségekkel éltem át), engedje meg, hogy ÉN és mindig hű népem legnagyobb elismerését fejezzem ki Önnek, Matteo.
Ön UTÁNAM az elsők közt emelte magasra azt a zászlót, amit most – reményeim szerint csak átmeneti, kis időre – kivertek az Ön kezéből. Pedig Ön Európa népeiért, köztük az olaszokért, magyarokért vállalta: megakadályozza, hogy szép kontinensünkre a tengeren át bejussanak mindenféle menekülő emberek, köztük csecsszopók és öregek, akik akkor már alig lélegeztek. Ön – ahogyan itt NÁLAM, a kolostoromban is beszélgettünk róla – dacolt az ócska povedálók huhogásával, hogy emberség, meg először megetetni, megitatni, megfürdetni azokat a jöttmenteket, és majd utána kérdezni tőlük, mi járatban: ez még megfontolásra sem méltó hozzáállás, ahogyan ezt ön is meg ÉN is vallom!
Nemzeti szuverenitás és összetartás! Ahogyan az egyik lelkes „kommentelőm” is írja: „most fog meglatszani, van az olasz pucaban ver!” Reményeim szerint lesz, ahogy a drága békemenetelőimben is mindig volt!
RIA-RIA-HUNGARIA, akarom mondani: Forza Italia!
Az Ön barátja: a kolostorlakó
- 08. 29. csütörtök.