Hamarosan lejár a jogosítványa – kapom az üzenetet a Kormányablaktól. Még van ugyan két hónapom, de ők tudják, miért kell már ennyivel előbb hozzáfognom. Nosza: megyek a körzeti orvoshoz, éppen szabadságon van, de ez még belefér, letelik a hét, azonnal mennék, két nappal később fogad, szerencsére nem küld sehová, mert idén már volt vér, vizeletvizsgálat és EKG is, néhány kérdés, vérnyomásmérés, adatlap-kitöltés és kész is van a papír, lehet menni az okmányirodába, telefon, mert az utcáról nem lehet, helyfoglalás három hét múlva, hamarabb nincs, de ha akarom 50 kilométerrel odébb egy másik faluban, nem akarom, délután 14 óra 45-re, megyek be a megadott napon, inkább negyedórával előbb, tök üres minden, sehol egy teremtett lélek, szinte félek, rossz helyre jöttem, ekkor a portás a pult mögül ki maga, mondom, mit akar, mondom, mikorra, mondom, akkor még nem adok sorszámot, majd később, de nincs senki, na jó, akkor adok, akkor mehetek? – kérdezem, nem várjon, 14 óra 50-kor morogva odafordulok, miért a késés, csak ketten vannak, a senkire?, – gondolom, akkor föláll, hátramegy inni, ekkor giling-galang mehetek, 20 perc alatt minden megvan, két hét múlva kap üzenetet, akkor jöhet be, megint sorba? – kérdem, nem, akkor már lehet soron kívül is.

Éppen belefér…

2019.10.09.szerda