(fogalmazás egy magyar általános iskolában)

I.

Vasárnap mindig összejön a család nálunk, a papa meg a mama is hozzánk érkezik délben, amikor kezdődik az ebédelésünk. Ilyenkor nem a konyhában eszünk, hanem a hallban, amiből 4 szoba nyílik, az egyikben apu dolgozik néha, a másikban anyuval alszanak és a további kettőben lakunk mi, gyerekek, szóval azért eszünk ottan, mert az elég nagy és abban van egy olyan asztalunk, ami mellett mindannyian le tudunk ülni: a papa, a mama, apu, anyu és mi négyen gyerekek. Az asztalhoz leülés előtt mi szépen fölöltözünk ünneplő ruhába, amit magunkra veszünk, a mamáék is sötétet viselkednek, anyuék is. Az ebéd meg van koreografálva anyu által, ezért előre ki van készítve egy kis likőr a mamának és büdös pálinka apunak meg a papának, akik azt megisszák és krákognak. Aztán leülés előtt még beszélgetésbe elegyedünk, meg a fejünk megsimogatásába, meg anyu és a mama ruhákról meg a szomszéd néniről is mondanak ezt azt. Akkor végre leülünk az asztalhoz, ami terítővel le van borítva és rengeteg eszcájg meg legalább három tányér van odarakva szalvétával, meg poharak is, apuék előtt legalább is. Akkor, amikor leülünk elcsendesedik mindenki, még a Viola is, pedig ő még csak kétéves, mert imádkozás van. Akkor bejön az Edit, a lány, aki vidéki faluból jött hozzánk és a takarítónénink lánya, de már legalább 16 éves és csinos és behozza egy nagy tálban a levest. A papa kér még egy pálinkát, de aztán csendben eszünk. Aztán Edit kiviszi a kanalakat meg a tányérokat és a levesestálat is, majd behozza a húsokat és a garnírungot, de én csak krumplit kérek. Apu mindig kétszer kér, de van, hogy háromszor is, de anyu olyankor furcsán néz rá. Ők még a papával isznak még bort is, ami előtt papa mindig beleszagol a pohárba, ami olyan furcsa, de érdekes, aztán körbe-körbe mozgatja az öblös poharát, de a bor nem lötyög ki, mert ezt már régóta csinálja és sokat gyakorolta. Aztán végre az Edit behozza a süteményeket, amiket mi gyerekek nagyon szeretünk és összemaszatoljuk az arcunkat. Utána mindenki megköszöni az ebédet és rohanunk játszani, mert most nem kell lefeküdni aludni.

Keresztúry István tanuló

II.

Anyu kikiabál az udvarra, hogy ebéd van és mi azonnal berohanunk a konyhába és leülünk öten a konyhaasztalhoz és akkor anyu leveszi a fedőt a kopott lábasról és mi rögtön tudjuk, hogy krumplistészta van megint, mindannyian kapunk egy nagy merőkanállal és azonnal megesszük.

Utána kirohanunk az udvarra és bújócskázunk.

Gál Pisti tanuló

2019. október