ÍRJÁL RÖVID FOGALMAZÁST: „NEM KELL ISKOLÁBA MENNI…”
(telefonon feladott házi feladat otthonra: fogalmazás egy magyar általános iskolában)
Anyu azt mondta, hogy most egy ideig a karantényban leszünk, de lehet, hogy nem ezt mondta, hanem hogy karanténban, de annak nincs értelme, mert a tény az nem lehet tén. De ez most mindegy is, mert jó itthon. Reggel soká alszom, de aztán föl kell kelnem tíz perccel később, mert anyu azt mondja, hogy az én hasamra süt a nap, de ez nem igaz, mert a nap nem tudja melyik az én hasam és nem az apué. Bár az enyém sokkal kisebb, az már csak igaz, mert az apué olyan hordós, de nekem úgy is jó, mert jókat lehet rajta pihentetni a fejemet. Szóval fölkelek és megyek a reggelimért, de sajnos útba esik a fürdőszoba és ott meg kell mosakodnom, mert a Cecília néni is megmondta minden nap, hogy ez most nagyon fontos elkerülésileg. A Cecília nénit én nagyon szeretem, bár semmit se nem értek abból, amit mond, de jó a haja és minden nap ugyanazt mondja el mindig. Szóval megmosom a kezemet a szappannal is meg a hypóval is, bár azzal csak ritkán mert csíp. De persze ezt se nem is értem föl észileg, ezt a mosakodást, de nekem nem is kellene mindent értenem, de nem is akarok. Akkor jön a reggeli, amit most együtt eszünk meg családilag, mert mindenki otthon van a karantényban, bár anyu soha nem ül az asztalhoz oda mellénk, mert mindig ugrálja magát a konyhába meg vissza, mintha neki ez lenne a tesi órája, de anyunak egész nap van tesi óra, úgyhogy leülhetne velünk enni, de nem. Akkor apu kéri a kávéját és én már tudom, hogy vége a reggelinek és kezdődik a tanulósdi, ami úgy történik, hogy anyu kiabál apuval, hogy segítsen nekem, mert ő főzi az ebédet, apu meg olvasni akar az interneten én meg játszani. Amíg ők veszekednek, addig én játszom. Egyre többet veszekednek, amit én nem értek, mert korábban alig látták egymást, akkor nem is veszekedtek, most meg végre szerethetnék egymást. Aztán 11-kor apu benyomja az M1-et és akkor csöndnek kell bekövetkeznie, bár anyu mindig zörög a konyhában, de behoz egy sört apunak és akkor apu megnyugszik és kigúvadt szemekkel nézni kezdi a Cecíliát majd kiabál. Mindig kiabál, hogy hazudik, meg menjen a … de ezt nem merem leírni, ezt a szót, mert csúnya, bár az isiben a Lali, aki a legokosabb fiú és a barátom azt mondta, hogy neki van egy nagy bátyja, aki idősebb is és szerinte nem olyan csúnya. De apu csúnyán mondja, hiába mondja nekem a Lali, amit mond. De ez mindegy, mert most vírusos járvány van, ami mindenkinek betegedést meg bajt okoz és szegénységet, bár a Lali azt mondta, amikor még lehetett menni a suliba, hogy ez nem igaz, mert nem mindenkinek okoz ez gondot, mert a gazdagok még gazdagabbak lesznek később, a szegények meg mennek majd a lecsóba, de azt én úgysem szeretem. De én nem ezt hallottam a Cecília nénitől, hanem hogy az öregek szívják majd meg, meg akiknek mindenféle megbetegedésük van, bár tegnap hallottam anyutól, hogy egy kisgyerek is lekapta a vírust pedig beteg se nem volt, de ez olyan kitétel vagy kivétel, ami a szabályokat erősíti. Ezen sokat gondolkodtam, de nem jutottam dűlőre, hanem abbahagytam a gondolkodást és inkább tovább játszottam akkor, de az már nem volt ugyanaz. Aztán ebédelünk, ahogy reggeliztünk is, anyu a konyhában tornázik, mi az asztalnál, a végén apu megint kap egy sört, aztán lefekszik és csönd lesz. Akkor szokott a Lali fölhívni az okos-telómon, hogy mi van, meg mi nincs és csacsogunk. A Lali kérdezte, hogy mit szólok hozzá, de nem tudtam, hogy mihez, hogy rúgják ki a kórházakból az embereket, mert állítólag kell a hely, de a számok nem ezt valószínűsítik, de ezt nem értettem, erre azt mondta: mutatják, mert biztosan ők más számokat ismernek, amit megint nem értettem, mert akkor miért nem mondják meg nekünk, mire Lali nevetni kezdett, hogy ez a politika, ehhez mi nem értünk, csak ők és akkor megszakadt a teló, mert biztosan kereste az anyukája és mennie kellett. Most már abba hagyom én is, ennyi biztos elég lesz a tanárnőnek, de holnap lehet, hogy folytatom.
Dani tanuló
- 04. 15. szerda