Ma megint könnyedebb napunk lesz, mert nem kell suliba menni és még ráérek holnap hozzáfogni a leckéhez, mert az nem sok. Lustáztam reggel egy nagyot az ágyban, mert az anyus se tudott fölkelni korán, mert tegnap későig nézte a Casablancát, ami egy régi nagyfilm volt és sírt egy kicsit. Így várnom kellett a reggelire és azt mégiscsak jobb vízszintesen tenni, mint függőlegesen. Közben hívott a Robi, hogy van egy újabb ötlete a kampányolásra, el akarja mondani videó-üzenetben. És rögtön átváltott Skype-módra és bejátszotta a lejátszóba az üzenetet, ami arról szólt, hogy szervezzünk csattanásokat a viktoristákkal vitaformában, mert abban mi jobbak vagyunk. És már mondta is a témákat, hogy mi mindenről váltsuk ki az eszmecseréket: például meg lehetne őket mogyorózni a tankönyvekről, hogy milyen jó volt nekünk, hogy fél évig nem volt könyvünk, amiből tanulni lehetett volna. Meg az is lehetne egy téma, hogy mi van az erkölcsi fejlesztésünkkel, mert nincs elég hittételes könyv meg tanár, meg térítő, aki segítene erkölcsösnek lenni. Meg a közmunkás takarítási megbízások is érdekesek, mert seprűre meg lapátra nem telik az Ofőnek. Meg nem értjük az iskola gránitba öntött legfőbb irományát, az iskolaalapító köziratát sem, meg miért nincs diák egyesületi önkormányzati szövetségi rendszer sem.
És akkor anyu bekiabált, hogy kész a reggeli, azonnal menjek abrakolni, mert a kutya már ott ül a helyemen és kacsintgat a kajára, és ha nem sietek, semmisem marad nekem. Ezért kinyomtam a Robit, de előtte még írtam neki egy sms-t, hogy rendben van: beszéljük meg délután.
tanuló