Egy-egy új hír megjelenik.

Mi lesz hétfőn?

Aztán kedden?

Közben a háttérben is zajlik a vita: ki a felelős, ki az áruló, megint a Gyurcsány, nem bírta anyagilag stb.

Közben a munkatársak többsége fölmondott: nem vállalt cinkos összekacsintást, még pénzért sem, tisztességét, szakmai elhivatottságát többre becsülte. Nagy tisztelet és taps NEKIK!

Mi lesz most, hogyan tovább?

Mit tehet az olvasó? Mit tegyen az olvasó? Mit tesz majd az olvasó?

Jönnek a javaslatok: bojkott a „megmaradt Indexnek, amíg”; „dobjuk össze a pénzt az ’újindex’-re”. Mert állítólag Magyarországon piac van, tehát ez legyen a „fővari”. Ha piac van, abból tudsz megélni, amit eladsz, amiért bevételt kapsz – szól a „törvény”. Akkor hát egyszerű: kell egy új lap, kellenek a régi-új olvasók, most fizessenek is, ha annyira „szerették-élvezték”. Akkor minden rendben lesz. Jönnek is rögvest a fölajánlások: ha elindultok én fizetek, én is, mi is! (hányszor éltük már át ugyanezt, emlékeztek a Galamusra, a Népszabadságra?)

De vajon tényleg így van-e? Vajon tényleg „piacról” szól ez a történet (ahogy a többi) is? Vajon tényleg arról az Indexet is a gazdasági ellehetetlenülés, a piacra alkalmatlanság „csinálta ki”? Hogy van az, hogy egy piacvezető portál képtelen (lenne) önmagát eltartani, miközben a sok link „link” vígan megél – közpénzből!

És itt van a lényeg!

Naponta ömlenek a milliárdok az ócska, semmitmondó, hazug, hamisító kormánypárti oldalakhoz, újságokhoz, szerkesztőkhöz.

Mert a propaganda-gépezetnek működnie kell; a hazugsággyárnak okádnia kell magából a „füstöt”.

Ezzel nem lehet tisztességes versenyben szembe szállni, amikor a közpénz már elvesztette közpénz jellegét, akkor már más eszközökkel lehet csak célt elérni.

Hogy mondta tegnap Ákos, no nem az, a független: Amíg 100 ezer ember nem megy a Kunigunda utcába…”

2020. 07. 25. szombat
(kép a HVG-ből)