Befejeztem a könyvem első változatát, odaadtam néhány barátomnak elolvasni, majd, beszélgetni kezdtünk: „kellene valami reményt is adni, mutatni”, „tényleg ilyen a világ, így élünk, mindez ilyen sötét?”, „én is így látom, de vannak biztató jelek is, arról is kéne írni” kapom a jelzéseket, a barátian aggódó megjegyzéseket.
Csak úgy fölhív az ismerősöm: mit szólsz a tegnapi meccshez, tök jó volt – kérdi, mondja; Hódmezővásárhelyről rendeltek föl mentőket, miközben a teszteket nem győzik, nem is beszélve a sürgős esetekről, agyvérzéses bácsi hal meg, mert nem érnek ki, hadarom a válaszomat kissé gyorsabban, ingerültebben a kelleténél és már jön is a válasz „bele fogsz őrülni, láss már meg mást is, a franciáknál is megy a vírus, pedig ott nincs is Orbán, nincs itt a VILÁGVÉGE…”
Elköszönünk, lerakom a telefont.
Elmélázom: ma akkor nem lesz írás.
Tényleg ilyennek látom a világot? Tényleg nem látok reményt, nem látom a Városliget, a Hősök tere, a Dózsa György út új arcát, a sok fát? A sok megújult vagy újonnan épített csodákat? Miért nem tudok örülni is, lehet így élni?
Aztán a katéteres, szinte mozgásképtelen „öregre” gondolok, akit két hét után a Covid-19 miatt látogathatatlan kórházból „haza-rúgtak”, de csak egy órával az érkezés előtt hívták az asszonyt, hogy viszi a mentő, majd ott hagyták a zárójelentéssel, hogy hívja a faluba kétnaponta érkező háziorvost, az majd elmondja mit kell tenni. Aztán belenézek a kisváros önkormányzati testületi ülésébe: idén nincs annyi pénze a városnak (függetlenek nyertek, Fidesz elzavarva), hogy a saját rendeletét végrehajtsa és minden 65 év feletti nyugdíjasnak tudjon egyszeri, háromezer forintot adni. Aztán barangolok a Facebookon, elolvasom az egyetemi tanár vallás-filozófus legújabb bejegyzését az újraéledő, „virágba boruló” antiszemita vélemények burjánzásáról, látom a sok meggondolatlan és gyűlölködő kommentet…
Világvége?
Más világról álmodtam, másmilyen világot szeretnék: ez csak nem bűn? Vagy mégis? Akkor ellenség vagyok én is?
Már megint ez a világvége.
Tiltakozunk, aláírunk, tüntetünk, chartákat fogalmazunk és átadunk: véleményt nyilvánítunk. Aztán erre jobb esetben süket csönd a válasz, rosszabban kioktat a III/III-as főigazgató-helyettes a Kossuthon: polgárháborús helyzetet provokálok.
Sötétedik, az időjósok szerint közeleg a zivatar, jégeső.
Nem a világvége, de ez se jó…
- 09. 25. péntek
Every cloud has a silver lining.