Hát a tegnap igazán szétcsapta az agyamat, mert mindenütt az Orbán apukáját lehetett látni a TV-ben, akárhová is kapcsoltam. Még a téli olimpiát is úgy fölmelegítették, hogy a síversenyeket se tudták mind megrendezni, ezért a magyar versenyzők is a TV elé ültek erőt gyűjteni az Orbán-apukájától – legalább is ezt aztán mondta be a Knézy Jenő is, aki ugyan a sportot szereti, de a dumája az felejthető. Az Ofő is kiadta házi feladatnak, hogy írjuk meg, hogy miért volt jó meghallgatni az Orbán apukáját, hogy tudjunk belőle tanulni, meg hogy hasznosítsuk a hallottakat a nótafaválasztásnál. Én nagyon igyekeztem figyelni, de amikor éppen a harmadik fószer riadt fel a bóbiskolásból a TV-ben, akkorra meg az én fejem billent oldalra. Úgyhogy semmi nem ragadt meg bennem, de gondoltam majd előveszem a tavalyi beszédet, az sem volt más, mint a tavalyelőtti.
Akkor fölhívott a Robi, hogy tudom-e mi jön a „A szüzek (25, 1-13)” után az Ótestamentumban, mert az Orbán faterja tudta. Hát, én persze nem, gondoltam is azért ő a hazavezető és nem én. És a Robi mondta tovább: A talentumokról szóló példázat, a (25, 14-30) (Lk 19, 11-27), és hallottam-e, hogy miért? Erre megint kussoltam, mint matekórán, amikor kérdezik a másodfokú egyenlet megoldó képletét. Mert az Orbán fater az ország gazdájának képzeli magát – folytatta Robi, aki 10 talentumot oszt ki az alattvalói, a szolgái között, hogy fialtassák meg, hogy lássa alattvalói hűségét és elkötelezettségét a gazda iránt. „A példázat fő mondanivalója is annak elvárásából fakad, hogy az embernek személyes erőfeszítéssel, nagylelkűen, áldozatok vállalásával kell megoldania a rábízott feladatot. A szüzeknek virrasztaniuk kell, azaz imádkozva gondolni a vőlegényre, a szolgáknak pedig tevékenykedniük.” – olvastam az interneten, fejezte be Robi. Kinek adott ő, és mit, meg hogy a szolgákat meg az alattvalókat ő teszteli, mint a szociális segélyeknél, amit fialtatni kellene? És aki nem jól fial, az nem kap még közmunkát se, meg segélyt se, meg hajléktalan szállást se? Ez a faszi Jézusnak képzeli magát – súgta még a telefonba, de lehet, hogy ezt nem is mondta, csak én gondoltam.
tanuló