VIKTOR MIHÁLY LEVELE SCHWARTZ GYÖRGYHÖZ

(elnézést Alekszandr Szergejevics)

„Én írok levelet magának –

Kell több? Nem mond ez eleget?”

Emlékszik be szép is volt akkor?

Egy este, az átkosban hatkor,

Fiatal és kilókkal könnyebb

Voltam akkor, s már ott is tudtam

Pénzt akarok öntől, alkonykor.

Nem kérdezett, nem kért tőlem semmit,

„Köszöntem” s ígértem a semmit.

Dúdoltam halkan liberális

Nótát, mormoltam jó szavakat, s

Ódát, de már tudtam akkor is:

Bár erre figyelnek a szemek,

Nem az a lényeg, mi elhangzik.

De mi elmúlt, az elmúlt, oda:

Tovább! Miniszterelnök szóla,

Az első! Országnak, világnak, de

Hiába rikoltom magának!

Sokan mondák nekem: ön egy

Bűnöző spekuláns, ki nem ér

Fel hozzám, magosba, az égig,

Csak alant poroszkálhat porban,

Gazdasági mocsokban térdig.

Eddig sem hallgattam, pöröltem,

Vádoltam, semmitől nem féltem,

Származását, arcát idéztem.

Mert Európa erejét mindig

A nemzetek adták (és vették)

Nagy baj lett abból, ha feledték.

Gaz uzsorás, most ebbe tipor.

Pénzt lát, szeme előtt bár bíbor,

Egy Istent ismer: pénzeszsákot,

(Azt én is ismerem, szeretem,

Ahogy otthon is, a családom)

De jön ön, hogy belepofázzon:

Más világot, de rám frászt hozzon,

Nem hagyom! Vétó, ezt kiáltom!

Mert a család, az a szent nékem,

(Az ereim dagadnak kéken,)

Birodalmi vezér nem lehetsz!

Az foglalt, már foglalt – kiáltom!

„Végzem! Átfutni nem merem,

Megöl a félelem s a szégyen…”

2020. 11. 25. szerda