MÉRLEGEK
Mindenkinek van mérlege: van, aki használja is, van, aki nem.
Erkölcsi mérleg is van, ha akarjuk, ha nem. Ez nem olyan, mint egy valódi mérleg, de bizony ezen is lehet mérni. Sőt: ezen is mérnek ám! Persze az eredmények itt bizonytalanabbak, pontatlanabbak, mégis eredmények, előbb-utóbb ki is derülnek és a „kiderülésnek” következményei lesznek.
Viszonylag egyszerű, amikor az egyik serpenyőbe a pénz kerül, a másikba meg amit kapunk érte. Hisz lehet repülni Dubajba, ma már megint meg lehet venni a fél Balatont is, akár Fejér megyét is, ha van elég zsozsód; de van olyan is, hogy hiába töröd a „tövit”, mégis csak a gallya jut. Aztán olyan is van, hogy nem tudsz a serpenyőbe rakni semmit, mert nincs munka (sem), de enni mégis csak „kéne” a gyereknek. Ilyenkor jön(ne) a szolidáris, az összetartó nemzet, de az árokpartja mégis csak zöldebb, sárosabb, mert ma a hatalom ezt akarja.
Szóval van erkölcsi mérleg is. Ott a serpenyőbe „magadat”, gondolataidat, nyilatkozataidat rakod, aztán a másik felébe is kerül valami. Például elmondod a szokásos heti szózatodat népednek, amiben a Covid-frontvonalba küldött rezidenseket szolid egyszerűséggel „inasoknak” nevezed. A serpenyő másik felébe várod a lakáj-sereged, a vak szavazóid elismerését, milyen jópofa, egyszerű ember is vagy, aki mindenkiről tudja, hol a helye. Aztán azt hazudod, hogy az ellenzék oltásellenes, hazaáruló, migránssimogató kommunista, akinek a hatalom megszerzése mindent fölülír. Cserébe a serpenyőbe azt várod, hogy sikongva ünnepeljenek, mint a mindent előre meglátó és megmondó vezért. Aztán a közpénznek „elveszed” a közpénz jellegét, és persze elveszed közben a közpénzt is. Meghirdeted az újraindítást, és újra kitömöd pénzzel a haverjaidat – ezért lelkesedést, elismerést, újraválasztást akarsz. Háborút hirdetsz a vírus ellen, kivezényled az utcára a katonákat, rendőröket; azt propagálod, hogy neked minden ember számít, lezárási szigorításokat rendelsz el, közben – egyedül Európában – elvállalod vívás, birkózás, kézilabda, cselgáncs, U21-es foci torna megrendezését, és ezért várod a tapsot, a cirkusz miatti elismerést. Tudod, hogy az egészségügy a teljesítőképessége határán van, az orvosok, ápolók már alig bírják, de aláíratsz velük egy szerződést, amit nem akarnak, ezért öt százalékük otthagyja munkáját, amit elbagatellizálsz. Tudod, hogy kellene még sok pénz, de te inkább stadionokra költesz milliárdokat. Ígérsz és ígérsz, mindent licitálsz, miközben a vírus-háború mindennapi drámai következményekkel jár, de ezt átugrod és a szép jövőről hadoválsz. Cserébe beletörődést, nyugalmat, összekacsintást remélsz – persze csak a követőidtől, mert más nem számít.
Mérlegek. A serpenyőkbe belekerül valami. Aztán lesz vagy nem lesz egyensúly.
Következmény később…
- 03. 19. péntek
(Kép: 24)