Amit annyian vártak: volt, aki régóta hangosan követelte; volt, aki csak éjjel a fal felé fordulva, hogy még a felesége se hallja, ahogyan magában mormogva suttogja jöjjön már. Persze olyanok is voltak, akik nem hittek az eljövetelében, akik meg se várták azt, hanem előbb elhagyták az országot.

 

Aztán nem kevesen éltek e kis hazában olyanok is, akik nem hittek a bekövetkeztében, rettegve gondoltak arra: mi lesz majd, ha mégis elérkezik az a nap, ha mégis bekövetkezik, amikor már nem a VEZÉR a…, amikor a „csak négy órát alszom” ember péntekente nem lehet már a Rádióban a Kunta Kinte, aki mindent tud és még romantikus is, amikor arra van szüksége.

 

És akkor kihirdették! Szóltak a fanfárok, robbantak a petárdák, tűzijáték borította be az eget, az emberek elözönlötték az utcákat, tereket és gyorsan reggel lett. És reggel megnyíltak a levéltárak, nyilvánosságra kerültek a harminc-ötven évre titkosított akták, a gázszerelőnek előkerült a rezsó mögül a családfája és a kutyabőr is, a köztévé munkatársai már be sem mentek a stúdiókba, Bayer Zsolti szlovák rendszámú autójával elindult a román határ felé, Szijjártó Petya visszament futsallozni, Récsöl összeszedte a pelenkát és csomagolni kezdett, a kúria elnöke kiadott egy nyilatkozatot, hogy a Tóta W. Árpád elleni döntésüket nem is úgy gondolták, és még sok minden történt, de mindent nem lehet elmesélni.

 

Végre Orbán Viktor Mihály átaludhatta az egész éjszakát, sőt a következő napot is…

 

De ez a nap még nem jött el, ma csak egy szép, de vírussal terhelt április elseje van…

 

2021. 04. 01. csütörtök

(kép: drgempa.blog)