„ÜGYÉSZ: Mr. Chamberlain, Ön ellen az a vád, hogy 1938. szeptember 30-ának estéjén illetlen módon, mindössze egy darab papírba öltözötten közszemlére tette magát otthona, a Downing Street 10. ablakában, és azt kiáltozta: „Becsülettel kivívott béke!” Bűnösnek vallja magát, vagy ártatlannak?
Chamberlain: Magam sem tudom.” (Alan Bennett: Negyven év múltával, 1969)
„BÉKE!” – harsogta világgá főcímében a Daily Express, miután leszállt Chamberlain gépe 1938. szeptember 30-án a hestoni repülőtéren, amely a miniszterelnököt hozta haza a Hitlerrel folytatott tárgyalásáról. Azóta tudjuk, mennyit ért az a harsogás.
Ez jutott eszembe arról a bejegyzésről és képről, amit „derék” Hoppál Péter osztott meg a Facebook oldalán: „a magyar focisták a náciknak sem voltak hajlandók karlendíteni, most pedig nem hajlandók a liberálfasisztáknak térdelni”. A (derék) Hoppált nem zavarja, hogy a náci karlendítése elmaradása a csapat reakciója volt: a magyar állam akkor már egy éve csatlakozott a német-japán szövetséghez (antikomintern paktumhoz), kiléptünk a Népszövetségből; Magyarországon (is) folyt a rasszista árjásítás, a zsidó (magyar) sportolók tömeges kizárása a sportból, majd néhány év múlva… Itt a sportolók: Csikós, Pákozdi, Sárosi, Bíró, Király, Balogh, Kincses, Sütő, Toldi, G. Tóth, Kalocsay (nagy respect nekik!) tiltakoztak, nem a magyar állam, vagy annak miniszterelnöke (kormányzó ellentengernagya) utasítására. Az angolok – talán a hamis illúziójuk miatt, hogy az európai békét mentik, de nincs mentség tettükre – nagyot hibáztak, mint miniszterelnökük.
A „derék” Hoppál Péter biztosan emlékszik a 2018-ban rendezett labdarúgó VB döntőjére, amit Horvátország és Franciaország vívott, persze, hogy emlékszik, hiszen 2018. július 15-én azt írta a Facebook oldalára: „A foci persze arról szól hogyan küzd két csapat a pályán. De a foci ennél mindig sokkal többről szól. A világbajnoki döntőnek Európa jövője szempontjából is fontos üzenete lehet, hiszen egy bevándorlóország játszik egy nemzeti identitására büszke, keresztény országgal. Már csak ezért is hajrá Horvátország!” Ugyanezt mondta a magyar miniszterelnök is: a horvát foci „a mi kutyánk kölyke”. Mert ugye a foci politika (is), nem egyszerűen játék, ami ott történik, az sok mindenre kihat, akár a választásokat is befolyásolhatja, nem mindegy, hogy mi történik a pályán, még az sem: ki és mi ellen, pláne hogyan tiltakozik! Micsoda dolog lenne, hogy MAGYAR EMBEREK „letérgyepeljenek”, nem is beszélve arról, miért!
Na most képzelje el a „derék” Hoppál Péter, ha 1940. április hetedikén a kormányzó (úr) beleszólt volna abba, hogy a „fiúk” márpedig lendítsék föl a kezüket, most mire hivatkozna…
- 06. 13.vasárnap