Tegnap előadást kellett tartanom az osztálynak, mert az Ofő azt mondta, hogy kell álláspont nekünk is, hogy legyen, mert már mindenkinek van, akkor nekünk miért ne legyen. Ehhez viszont elő kell vezetni a frankót valakinek és akkor majd mindenki követni fogja. És most nekem jutott a frankó, hogy elővezessem az osztálynak, hogy baktassanak utánam, mert most én lettem a kolomp, legalább is erre a kis időre, amikor beszélni fogok. Persze akármiről nem lehet kolompolni, csak ami érdekes és fontos és elég hangosan is szól. Meg az se baj, ha jól adja elő, aki kolomp akar lenni. Mert teszem azt a Böde is elő tudja adni a sarkazást, de az mégsem ugyanaz, mint a Messié, a Ronaldóról nem is beszélve. Meg az is jó, ha sokan mondják, hogy ez az, megmondtad a tutit, mert akkor még többen fogják követni a kolompolót, mert ez így működik, hogy a többől mindig még több lesz, a kevésből meg még kevesebb.
Azt mondta az Ofő, hogy két témát javasol, amiből választhatok: az egyik „a mindenkinek alapjövedelmet”, a másik meg a „Kutyavilág”, ami egy Magyar Nemzet vezércikk, mert most az a vezérújság, ami mindig előre tudja, hogy mi lesz az igazság, még ha nem is találja el mindig a tettest. Rögtön hívtam is a Robit, hogy miről beszéljek, mert mégis csak ő a legjobb haverom, és az ember beszélje meg a legjobb haverjával, ha már kolomp lesz. Szívem szerint én az alapjövedelemről akartam beszélni, mert az az anyunak is tetszik, meg az apu is csupa jót mondott az ötletről. Persze az Orbán meg a Vona apukájának nem tetszett a gondolat, de nekik semmi sem tetszik, amit nem ők találnak ki, vagy lehet vele cikizni a lusta szegényeket meg a lehet cigányozni. De hát a Mihályi meg a Csillag, meg a Bokros is morog miatta, meg apu szerint sok liberális hangadó is. Mert ők meg mindenkit versenyeztetni akarnak, még a bénákat is, akik nem is tudnak versenyezni, de valakinek úgyis le kell maradnia, mondják az okosak, ők majd a maradék teát isszák meg a külvárosban. Persze, ha jut nekik. Apu nagyon dühös rájuk, mert mindannyian nagyon bölcsek, meg barátok, meg ők az agresszívek vagy progresszívak, és ha már ők se, akkor kik, és most ők se akarnak gondolkodni, mert ők is rabok, rabjaik a vízióiknak. Azt nem tudom, hogy mi az a vízió, de biztos van nekik, mert őket mindig hívják a TV-be előadni a víziójukat. De aztán ezt az ötletet, az alapjövedelem előadását, a Robi elvetette, mert ehhez sokkal többet kellene olvasni, meg utána járni, meg nem csak magyarul, hanem angolul is, meg az interneten is látta, hogy már a tizenötödik és a tizenhatodik században is voltak ilyen kezdeményezések, tehát ez már nagyon régóta borzongató téma, ami izgatja az embereket. De mi most nem borzongatni, hanem kolompolni akartunk, ezért inkább a vezérségi cikket választottam a vezérségi újságból.
A Ballai Attila bácsi a kutyabajáról írt egy vezéri fő cikket, arról, hogy ő tízéves kora óta fél a kutyáktól, mert akkor előugrott a bozótból egy és megtámadta, de ő akkor elmenekült és véletlenül a rohanás közben a sarkával orrba rúgta és akkor a kutya megállt, de ez belevésődött a Ballai Attila bácsiba, aki akkor még csak gyerek volt, de ma már felnőtt, szóval jó mélyen belevéste magába ezt a zsigeri rettegést a kutyáktól, és most eszébe jutott, mint máskor is mindig, amikor kutyával találkozik. Persze most vezéri cikket ír, úgyhogy teljesen nem értettem, hogy miért ugrott elő neki a kutya a bozótból. De aztán rájöttem, mert azt írta ez a Ballai Attila bácsi, hogy a Heller Ágnest nézte a TV-ben, amikor megkapta a Radnóti-díjat és akkor is eszébe jutott a belevésődés, mert ezek szerint a Ballai Attila bácsinak a Heller Ágnes is egy kutya. Mert a Heller Ágnes arról beszélt, hogy „az édesapját, rokonait, barátait elhurcolták, megölték, őt gyermekként édesanyjával kétszer is kivitték a Dunához, óriási szerencséje, hogy egyszer sem lőtték bele, mert aznap már nem került rájuk a sor.” És ezért a Ballai Attila bácsinak rögtön az ő kutyái jutottak az eszébe, meg az, hogy ő nagyapját 1944-ben hadifogságba hurcolták a szovjet csapatok és ott meghalt. Azt persze nem írta meg a Ballai Attila bácsi, hogy vajon a Don mellől hurcolták-e el a nagypapát, de ez most biztosan mindegy vezéri cikkileg. És a nagyanyja 1963-ig nem volt hajlandó táncolni sem, csak szitkozódni az orosz szó hallatán. Mert a nagymamának az orosz szó volt a kutya. De a Ballai Attila bácsi mégse nem akar nyilvánosan és tudományosan beszélni a kutyákról, mert ez szerinte magányügy.
És én akkor arra gondoltam, hogy aki fél a kutyáktól, az el tudja kerülni a kutyákat, és akkor nem kell félnie. De aki nem tudja elkerülni, hogy a Dunához kísérjék, az nem tudja sohasem elkerülni a félelmét…
tanuló