(47.)
Ma nem írok az időjárásról, arról, hogy meleg van vagy hűvösödik, hogy fúj a szél vagy csak lengedezik; arról sem, hogy …; Thesszáról viszont írok, mert elszemtelenedett és megette a reggelimet, aztán „átérezve pofátlanságát”, bűnbánóan lefeküdt a szőnyegre, fejét az első két lábára fektette és nagy, barna szemeivel onnan nézett rám, aki a konyhában éppen törtem föl a lágy-tojást, tettem pohárba és mentem a pirítósaim felé, amiknek csak a hűlt helyét találtam a tányéromon, csodálkozva kerestem azokat, de amikor Thesszára néztem, nem kerestem tovább…
„A nemzetközi helyzet fokozódik” – jut eszembe az „ÁTKOS”-ban sokszor elhangzott hülyeség, de most tényleg „fokozódik”: „negyvenezerrel több volt idén az illegális bevándorló, mint egy éve” – ordítja ijesztően az arcomba a „belbiztonsági főtanácsadó”, és még hozzáteszi, ez még nem is az új afgán helyzet következménye. „A nemzetközileg erősödő LMBTQ-propaganda idegen a magyar nép szellemiségétől” – így meg Hoffman Rózsa keresztény ember szól hozzám, én meg nem tudom hirtelen sírjak vagy röhögjek rajta. Mi az a „magyar szellemiség”? – gondolkodom el, de inkább nem jutok ötről a hatra, még nyomdafestéket nem tűrő szavakat írnék és akkor letiltana a … A Facebookról is eltűnt az oda fölrakott szelfis-kép, amin egy hídon álló szakállas ember éppen szelfit készít magáról és a feje búbjától a szandálja talpáig feketében álló asszonyról. Vajon miért tűnt el, ki döntött így és miért? Nem baj: elmentettem, hát újra fölrakom. Akkor már én is rajta vagyok a listán, bár biztosan nem most kerültem oda…
Ma nem írok az időjárásról, biztosan nem.
Tegnap este tovább olvastam „A szavak felkelése” könyvet Bálint Györgytől. Korrajz, a harmincas-negyvenes évekről, vajon miért érzem minden betűjét igaznak, miért ismerősek annyira a leírtak – elborzaszt, amikor arra gondolok, hova vezetett…
Thessza közben idejön hozzám és a lábamra teszi a fejét, miközben írok: a kisbűnös…
A Telex élőben adja a Külügyminisztérium sajtótájékoztatóját az afgán helyzetről: az elhangzottak arra figyelmeztetnek, a néhány nappal ezelőtt Fritz Tamás mondatai nem voltak véletlenek, óvatos, de mégis határozott elhatárolódás a nyugattól, mintha üzenetet hallanék, hamarosan „kilépünk a birodalomból”, megint nagy és önálló keresztény nemzetté válunk…
Ma nem érdekel az időjárás.
Tegnap, az olvasás előtt, néztem a kupa-meccseket, hármat is adtak a különböző csatornákon, a Salzburg meccsén ragadtam, végre élveztem is a játékot…
Ma nem írtam az időjárásról, arról, hogy meleg van vagy hűvösödik, hogy fúj a szél vagy csak lengedezik; arról sem, hogy …; mennek a napok, semmi nem változik, mindjárt itt van a NAGY ÜNNEP…
- 08. 18. szerda