(50.)
Thessza ma (megint) elcsente a reggelimet, ki volt rakva az asztalra, én meg még nem ültem ott, hát azt hitte, neki van odakészítve, két mellső-lábát fölrakta a székemre, és jóízűt falatozott a tányéromból – egészségére, lehetett készíteni a következő adagot.
„Az ember nem szolgálhatja egyszerre az igazságot és az athéni közéletet. Választania kellett, – az igazságot választotta és a méregpoharat” – olvasom a sorokat „Szokrateszről” és elgondolkodom: ma is állandó választásban vagyunk az igazság és a „közélet” között, van méregpohár is (igaz, ma nem úgy hívják, sokszor nem is hat rögtön, mégis) alattomos és mindig-ható méreg van benne és ki kell ma is hörpintenie annak, aki… De vajon vannak-e ma is olyanok, akik inkább hörpintenének? Akik inkább tovább kérdeznének? Persze, hogy vannak: névről mindegyiket ismerem, nem tartana sokáig fölsorolni őket. De hát: sohasem voltak sokan, most sincsenek sokan. És vajon meghalljuk a halk mondandójukat, a kérdéseiket, figyelünk egyáltalán rájuk? „… most már senki sem beszél Anütoszról, de ez gyenge elégtétel Szokratesznek, aki azóta – utolsó ígéretéhez híven – Hádeszben adja fel kellemetlen kérdéseit a történelem nagy alakjainak” – olvasom tovább és belegondolok a mai „percemberkék” lármájába: „Olvasom a neten, hogy Pintér miniszter, mint az Operatív Törzs (már ez a militáns terminológia is kész röhej) feje, összehívta a kórházigazgatókat. A miniszter megjelenése előtt egy samesz közölte az igazgatókkal, hogy a miniszter megérkezésekor fel kell állniuk, csak akkor ülhetnek le ha ő is leült, kérdéseire válaszolni kötelesek, de ők nem kérdezhetnek” – írja valaki a Facebookra. Percemberke. A belügyminiszter. Ha „csak” az lenne…
Vajon miért rájuk figyelünk inkább?
Thessza viszont jóllakottan alszik, őt bezzeg nem érdeklik a „percemberkék” tobzódásai.
Vajon száz év múlva mit fognak olvasni utódaink augusztus 25-ről?! „Másképp békülnek a nők, és másképp a férfiak…”; „2021 szépségtrendjei, amik miatt egyre jobban érezzük magunkat a bőrünkben”; „Sallói a keretben, Szoboszlai visszatér, Dzsudzsák nincs a keretben”; „A szívéhez kapott a nő, amikor meglátta, kit ajánl számára ideális párként a társkereső”; vagy netán azt, hogy „Újabb afgán menekülteket szállítanak Röszkére és Tompára”? De hát élni kell, szórakozni, nevetni (is), a többi megy magától.
De nem megy…
Viszont Thessza ezt nem érti: dehogyisnem, nagyon is érti, mert megérzi, amikor meleg-barna szemeivel rám néz, amikor odadörgöli pofáját a combomhoz, amikor látja a gazdi szomorúságát…
- 08. 25. szerda