(egy kampány közben, miniszterelnöki megnyilatkozás után, film elé)
- Akkor meséljen: hogy történt, mi történt akkor?
- Még ma is pontosan emlékszem arra, hogy mennyire jól éreztem magam: mintha egy Fradi-Újpest meccsre mentünk volna, ahogy szoktunk békésen, szép rigmusokat kántálva, a kezünket ütemesen emelgetve, nem is voltunk se feketében, se lilában, senkit meg nem bántva sétáltunk, még mondtam is a Flóriánnak, nem lesz ebből baj, hogy csak úgy vonulunk, semmi erőt nem mutatunk? Flóri jót röhögött rajtam, hogy ne rinyáljak, ne legyek annyira türelmetlen, lendítgessem csak tovább a karomat, mert később még szükség lehet rá, melegítsek. Szóval emelgettem tovább békésen.
- Aztán mi történt?
- Semmi.
- Hogy-hogy semmi?
- Semmi útakadály, semmi fölszólítás, egymásnak se mentünk, simán odaértünk az MTV székházához, ahol már izgatottan várt minket a HÍR TV bemondója, de akkor még nem volt a zsebében egy golyó, az csak később került oda, amikor be akart menni a Képviselőházba és bejelzett szegénynek az elektronikus kapu, hogy hol vagyunk már, mikor kezdünk végre.
- Jó, de az mennyivel később volt?
- Nem sokkal, mert attól a riportertől megtudtuk, hogy mi vagyunk az ’56-os Pesti Srácok utódjai, méghozzá máris méltóak hozzájuk, mert forradalmat csinálunk és jöjjön ki még több és még több ember a térre, mert jó buli lesz, bár nem a Guns N’ Roses fog játszani, hanem mi, de ezt akkor még mi sem tudtuk, talán csak a Flórián tudta, mert ő mindent tud valahonnan.
- És aztán?
- Aztán eljöttem onnan.
- Ne bomoljon, eljött?
- Ja, akkor még nem, az később volt, mert nem volt az igazi harc, azok ott úgy álltak ott a fal mellett, mintha ott sem lettek volna, még lovuk sem volt, egy követ sem találtak, az a vízágyús rozzant kocsi meg kész röhej volt, hagytuk is elszelelni a vezetőjét, utána már nem érdekelt a balhé, mert a macska-egér játékot nem szeretem.
- Maguk voltak az egerek?
- Hol élt akkor, jóember: mi voltunk a macskák!
- Aztán mi történt?
- Hazajöttem, megnéztem magamat a HÍR TV-ben, hogy milyen hős vagyok, akkor már gyújtogattak, meg rámolták ki a földszintet, az asszony mondta is: jó kis balhé, nem lesz ennek visszavágója? Én csak röhögtem rajta.
- Aztán néhány nap múlva…
- Attól kezdve én már csak a TV-ből néztem a srácokat, mert a karom kificamodott, úgyhogy jól láttam az elszabadult tankot, meg a Máriusz szemét is, másnap lementem a Kossuth Lajos utcába, még akkor is csípte a szememet a paprika spray.
- Igazi hősök voltak akkor?
- Ne mondja, tényleg?
- Kérdeztem.
- Ne kérdezzen: ez nem lehet kérdés ma…
- 09. 17.péntek