Jöttek mindenhonnan.
Volt, aki „hallgatott a szívére” és azér’ jött.
Volt, aki megpróbálta elhozni a lányát, fiát is, de az istenért nem jöttek.
Volt, akit „csak” hívott a szomszédja: hát eljött.
Volt, akit a „POLGÁRMESTER úr figyelmeztetett” közmunkás mivoltára, hát azér’.
Volt, aki Pestet akarta látni, a Dunát, a hidakat, meg a VÉDŐSZENTET, aki mindig olyan szívbe-markoló beszédeket mond Bözsi néninek.
Volt, aki Bayert, Bencsiket, Stefkát hallgat és néz, hát azér’.
Volt, aki azt hitte: ’56-os ünnepségre jön.
Volt, aki az oroszok ellen, és nem értette az egészet.
Volt, aki átkocsikázott Budáról a Rolls-Royce autójával, mert ott a helye.
Volt, aki buszozott hat órát oda és vissza, közben szalonnázott és borozgatott egy jót.
Volt, akinek fizettek, volt, akinek nem.
Volt, aki élvezte a túrát, olyan is volt, aki elfáradt.
Volt, akinek örök életére szóló élmény volt lengyel, román, olasz és magyar arcokat látni, és volt, akinek nem.
Volt, aki rendőrként parancsra állta végig, volt, aki szervezőként önkéntesként, volt, aki újságíróként dolgozott.
Nyolcszázötvenezren mégsem voltak…
- 10. 23.szombat
(Fotó: Szabó Mátyás Péter / Népszava)