(83.)
Ma megint hideg, viszont napsütéses őszi napunk van: mi itt benn, a meleg szobában, Thessza viszont kinn, a kertben rohangászik, bele-bele vakkant a kutya kórusba, aztán megáll az ajtó előtt, majd leül a lábtörlőre és várja, hogy beengedjük.
„MIKOR SZABAD ÖLNI?” – teszi föl a kérdést – Stanislaw Wyspispiansky Hamlet című esszéje kapcsán – Spiró nemrég megjelent esszé-kötetében és azóta rágódom a kérdésen. Szabad-e egyáltalán a mai Magyarországon ilyen kérdést föltenni, aztán tovább rágódni, majd beszélgetni róla? Nem hiszik-e ezt provokációnak – hiszen ma minden provokáció lehet, ami nem konform a hivatalos állásponttal. És akkor mi van, mi lesz? Esetleg ráküldik a telómra a Pegasust? Vagy majd a Facebook letilt? Esetleg rám zúdul majd a Fideszes trollok hada?
„MINDENKI OLYAN ÉS OLYAN MARAD, AMILYEN
HIÁBA IGYEKSZIK ELREJTENI, MERT
MINDEN PILLANAT ELÁRULJA, MILYEN
AMI MEGTÖRTÉNIK MOST, NEM TÖRTÉNIK MEG KÉSŐBB.
AMI KÉSŐBB NEM TÖRTÉNIK MEG – MOST SEM LESZ MEG.
AMINEK MEG KELL LENNIE – AZ MEGLESZ.
JAJ AZ ÉLŐKNEK!”
Idézi Wyspianskyt, és ezen is elmerengek.
Számomra nem is az a kérdés, mikor; hanem inkább az: hogyan és mivel?! Shakespeare idején ez nem igazán volt kérdés, hiszen adottak voltak az (szegényes) eszközök: méreg, tőr, nyílvessző arzenál mindig rendelkezésre állt, csak választani kellett. Ma viszont – úgy látom – (fegyver)eszköz se kell az öléshez. Hiszen ma már meg se kell halni ahhoz, hogy az „ölés” bekövetkezzen!
Ma a lassú, talán az egész életen át tartó haldokoltatás a „trendi”.
Hol van már a „férfias” párbajok kora, amikor kiállt egymással szemben a két dalia és egymásnak engedték lovaikat, ma már egy nyílt vitára sincs mód és lehetőség. Ma lehetetlenítsd el, tedd tönkre emberileg, erkölcsileg, alázd meg, törd össze, „oszt jó napot”! Ráadásul királynak sem kell lenned, se vezérnek, elég, ha az ellenség talpasai közt meglátnak vagy odavalónak vélnek. Sőt, még az se kell: ha nem tapsolsz (elég) hangosan, nem énekled (velük) átszellemülten a „Nélküled”-et, már meghurcolnak, aztán neked annyi.
Ma nem kell megölni az embert, elég, ha elpusztítod benne a küzdést, az akaratot, a reményt, hogy elérhet valamit, hogy változtathat valamin is, mert (végleg) elpusztítod, akkor azután csak nézni fog bambán előre és menekül majd a Facebookra pötyögni egy jót. (Most olvasom, Mark Zukerberg metaverzumot épít, már ki sem kell menned a való életbe…)
Thessza idetolja a fejét a combomhoz, menjünk már sétálni. Nem a metaverzumba megyünk, ki a parkba…
2021. 10. 29. péntek