(87.)
Szakad, egyfolytában szakad. Thessza reggel már volt kint, most békésen és összegömbölyödve szunyókál, bár néha, amikor kintről meghallja a kutya-postát, az ugatást a szomszédból, fölkapja a fejét, vakkant kettőt-hármat, aztán visszaejti buksiját és tovább alszik.
Thessza nem tud Fake news vakkantásokat tenni: amikor vakkant, annak valódi, igazi oka van. Nem így van ez az embereknél, nálunk, a „teremtés koronáinál” (vélt) magasabb(?) szempontok dominálnak: pártérdekek, illúziók, hülyeségek vagy un elhivatottság. A sunyibbak, vagy ahogyan mondják: a dörzsöltebbek, akik jó fiúknak mutatják magukat és több valódi hír közé rejtik el álhírüket. Itt van például a jobb napokat megélt, azóta einstandolt Index című hírportál. Mai vezető hírét ki más, mint a főszerkesztő, Szalóky Zoltán jegyzi, „hogyaszongya”: „Budapest vezetése eladná a Városháza épületét”. Karácsony Gergő ezt azonnal cáfolja, de a hír azóta is ott vigyorog első hírként. Mert „ők” nem hazudnak, mert a sajtó szabad és azt ír, amit akar. A hír aztán járja a maga útját, barangol ide s oda, már a HVG is átveszi, mert „ugatni” kell, aki nem ugat, az lemarad (azóta a HVG a hír végén idézte Karácsony cáfolatát is).
Most éppen nem esik. Csak mindenütt áll a víz. Viszont legalább a kerti tavunkat föltöltötte az égi áldás. Thessza idejön hozzám, megnézi élek-e, aztán visszabattyog a szőnyegére és durmol tovább.
Őt nem zavarja a vírus negyedik hulláma, meg az se, hogy Nyunyóka-néni eltűnté nyilvánította magát a homályban. „Az egész világon Magyarországon a legmagasabb a vírus reprodukciós rátája” – olvasom a telex hírét, amit az RTL Klubban mondott Boldogkői Zsolt biológus kutató az Oxfordi Egyetem (tudod, ott tanult egykoron, Soros jóvoltából OV is, azóta a nevét is lesatírozták a falról, úgy szégyellik) adatbázisa alapján. Nálunk 1,85 a ráta, azaz átlagosan közel két embert fertőz tovább a fertőzött beteg. „Most keleten tombol a járvány, és igazából onnan tart felénk. Magyarország egy viszonylag nyugalmas sziget volt a járvány szempontjából, de elért minket a járvány, és belobbant, úgy tűnik” – mondta a kutató, nekem meg valamiért eszembe jut a „boldog Békemenet” masírozása, a masírozók között a sok romániai buszoztatott ember. Biztosan rosszindulatú vagyok. Biztosan. Persze nem segít rajtam a kormány sem, mert adatokat nem közölnek velünk. Pontosabban: csak azt közlik, amit akarnak, a többiről néma csönd, csak halasztogatják a választ a végkimerülésig. Milyen arányban vannak oltott és oltatlan betegek a kórházakban; a beoltottak milyen oltást kaptak? Mi lesz ebből? Valahogy ki kell húzni, megint a maszk mögé bújok mindig, tűröm a vészhelyzetet, ami … meddig is tart még és miért?
Jó hír viszont, hogy majdnem minden nap beszélgetek az egy évre Párizsba ment unokámmal, aki egyre jobban érzi magát; ragyog, amikor a munkájáról, napjairól mesél; egyre több barátja van; halad előre a megkezdett úton. Alig várom a mai beszélgetést…
Thessza alszik. A kutya-posta elvonult. A rossz idő, a szürkület, a homály még nem …
- 11. 04. csütörtök