(88.)

Thessza megszépíti napjaimat: ahogyan üdvözöl reggel, amikor fölébredek; ahogyan néz, amikor visszaérkezek valahonnét; ahogyan önfeledten hanyatt vágja magát, lábait az ég felé löki és hív játszani, csodálatos!

 

Néha beszélgetni szoktunk, van, amikor ő kezdeményezi, de most én fordulok hozzá: tudod kis-kutyám, furák vagyunk mi emberek, most néztem meg a Gulyás Marci beszélgetését Wahorn Andrással (https://www.youtube.com/watch?v=yctguAB6LLM&t=1s) nagyon megrázó volt. Az „lett” a címe: „Ha ez rasszizmus, vállalom!” Mondd, nálatok, kutyák között vannak rasszista kutyák? Csak néz rám, ül mellettem, nem mozdul, de a szemei csillogása mintha sugallana valamit, talán egy kérdést, talán azt, hogy „miért, az emberek között vannak”? Bizony vannak, kis-kutyám – felelem, inkább morgom, de Thessza csak ül és vár, várja a folytatást, sokan vannak, akik kiemelnek, eltúloznak egyes tulajdonságokat, azokat ráaggatják emberekre, csoportokra, aztán amiatt lenézik, megalázzák, akár ki is szorítják a „normálisak” világából, az árok-partjára taszítják és ott hagyják őket elpusztulni. Thessza egyik füle, ami eddig kókadtan lógott a feje mellett, megemelkedik, nedves orra ide-oda járva szimatol, szája kinyílik hirtelen és elkezd vakkantani, inkább vinnyogni, mintha valami nem tetszene neki. Nekem sem tetszik – súgom neki vagy inkább magamnak, ahogy Parászka Borókának (https://www.facebook.com/paraszka/posts/278055907657491?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202111), viszont sokaknak tetszik és akiknek nem, azok tehetetlenek, nem tudják megvédeni a kiszolgáltatottakat, és (mert gerjesztik) a kór egyre dagad, terjed. A hatalom, a diktatórikus, fasisztoid hatalom, amikor megcsapja a vesztés szele, akkor kapkodva és egyre erőteljesebb fokozatba kapcsolva kreál – mindenfelől érkező – ellenségeket: a melegeket, a migránsokat, a „Sorosistákat”. Aztán eszembe jut: hányszor fordult már elő az életben, hogy azok, akik értették, látták, hogy mi fog történni, valamiért elgyengültek, meghátráltak, a könnyebb, ellenállás nélküli utat választották, aztán már késő lett.

 

Thessza odadugja fejét a kezem alá, kicsit megmozgatja, jelzi: érti, amit mondok, de most már jó lenne, ha elkezdeném vakarászni a fejét. Talán megint szép lesz ez a nap…

2021. 11. 05. péntek