(91.)
Thessza ma pihen, nyugodtan fekszik a helyén, fejét sem emeli föl, csak a szemeivel néz vizslatva; igaz: még mi sem fogtunk hozzá a naphoz, lustálkodva nyúlunk a meleg paplan alatt, talán a jószerencsét várva, magunk sem tudjuk. Aztán minden egy pillanat alatt mégis fölgyorsul és normálissá válik: ez is „csak” egy szokásos nap lesz, reggelivel, írással, sétával és persze esővel.
De mégsem, ma egy különleges nap van, mint „annak idején”, az átkosban: ma van a Fidesz kongresszusa, ahol mindenféle beszédek hangzanak el, majd megválasztják Orbánt Orbánnak, és választanak hozzá egy női alelnököt is. Mit is írt Heltai: „Az oroszok Lemberg felé mennek, erre vezet könnyebb út Magyarországba. Mialatt az ország határa felé Feri képeit a magyarok le akarták foglalni, de amikor a németek jelentkeztek, udvariasan átengedték nekik.” Borzalmas világ lehetett, az is volt. „Mi magyarok megvédjük, ami a miénk, amiért megküzdöttünk, megszenvedtünk, megdolgoztunk” – mondta Kövér László a kongresszuson, mert „Európa ma politikai, szellemi, gazdasági fegyverekkel vívott világhatalmi harc része, Magyarország a normalitás szigete. A küzdelemnek az illegális migráció csak az egyik része, ugyanaz a küzdelem zajlik a médiában, kultúrában, oktatásban, nyelvhasználatban. A célja megtörni, szétzülleszteni, alárendelni Európa nemzetállami demokráciáit egy globális pénzhatalomnak”. A „normalitás szigete” – morgom magamban, miközben dühösen ráharapok a pipámra, de az „hozzá van szokva” haragos kitöréseimhez, meg se reccsen, de valami „zaj” csak lehetett, mert Thessza fölkapja hirtelen a fejét, föltápászkodik és idebotorkál hozzám egy simiért.
Vajon miért van az, hogy Thessza mindig megérzi, ha valami bánt, ha nem úgy mennek a dolgaim és olyankor nem győz vigasztalni, vidítani, kimozdítani a letargiából? Persze ő nem egy miniszterelnök, neki nincsen akkora hatalma, „csak” gesztusai és a szeretete van. Lehet, hogy a miniszterelnök nem is szeret minket, az egész csak egy fölkent máz, mert csak akar valamit tőlünk? „… nekem az a véleményem róla, (….) futó nélküli bolond” – zakatolnak a fülembe a szavak, Kövér László szavai, amit az ellenzéki előválasztáson nyertes jelöltről mondott, akit – közel kilencszázezer szavazóból – többségi választással erősítettek meg, amire Magyarországon még nem volt példa. „Brüsszel és a magyar baloldal el akarja venni tőlünk a szabadságunkat, a Fidesz-KDNP azonban azt megvédi” – jelentette ki Deutsch Tamás, az Európai Néppártból kizárt európai parlamenti képviselő, miközben nem vagyunk emberek a számára, miközben ördögnek állít be minket, akik rárontanak a nemzetre. Micsoda aberráció!
Kimegyünk egy sétára Thesszával, most melegebben süt a nap, boldogan rohangál körülöttem, szembe jön velünk a szomszéd, ránk köszön: „Hát a pipa?” – kérdi mosolyogva, én visszanevetek, „otthon pihen” – felelem, de csak magamban suttogom: „Pihen a komp, kikötötték/ Benne hallgat a sötétség”.
Bizony hallgat, bezzeg a kocsma…
- 11. 14. vasárnap