(92.)
Thesszának nem négyévente kell szavaznia, ugyanis minden nap szavazhat, kinyilváníthatja (és ki is nyilvánítja) véleményét: érdekes helyekre megyünk-e vele sétálni vagy sem; elég kaját kap-e vagy sem; a simi reggel, délben vagy este legyen (általában mindig). Általában ugatással szavaz, van persze olyan is, hogy óvatosan megrángatja a nadrágomat vagy óvatosan a kezemet, jelezve: mi lesz már, miért nem megyünk már végre. Aztán tudomásul veszi az eredményt. Persze Thessza nem arról dönt(het): gazdit cseréljen-e vagy sem, ez föl sem merül benne, mégis rendületlenül szavaz.
Az embereknél ez nem így van. Mert ők a GAZDIRÓL szavaznak négyévente. Ha szavaznak. Mert nem mindenki érzi úgy, szavaznia kell. Mert nem mindenki látja értelmét annak, szavazzon. Mert adottak a körülmények, a szabályok, amelyek másképpen érintik a GAZDIT változtatni és megtartani akarókat. Mert nem egyenlően jut mindenki információhoz, nem mindenki adhatja le egyformán a szavazatát, nem minden szavazat ér ugyanannyit: van, amelyik kevesebbet ér. És még hosszan lehetne folytatni a sort. Ma „robbant” a hír: „legalizálja a fiktív lakcím létesítését egy frissen elfogadott törvénymódosítás, elszabadulhat a voksturizmus … a jövőben nem kell ténylegesen ezen a címen élnie annak, aki lakóhelyet létesít” – írta meg a telex. A módosítás indoklása árulkodó: „Az figyelhető meg napjainkban, hogy a lakcímbejelentések egy része nem a valós viszonyokat tükrözik, vagyis az emberek egy része valójában nem ott él, ahová a lakcímbejelentése szól. A hatályos szabályozás szerint ez közjogilag egy jogellenes állapotot eredményez, továbbá a nem valós helyzetet tükröző bejelentés még büntetőjogi következményeket – intellektuális közokirat-hamisítás – is felvet.” Tehát – ezt ugyan Thessza nem értené, mert egy kutya nem hazudik – értsük meg: sokszor lopnak, csalnak egyesek, ez jogellenes, hát holnaptól ne tegyük jogellenessé a helyzetet, oldjuk föl a nemkívánatos helyzetet, és ettől kezdve nem legyen a lopás, a csalás jogellenes és már meg is oldottuk a problémát.
Thessza nem tudja, ma van a szülinapom, no nem kerek, sőt nem is érdemelne szót, de mégis: lassan-lassan öregszem (no nem nagyon), mennek el mellőlem a társak, a barátok, kezdünk kikopni: az az életmód, az a világnézet, ahogy észleltük a valóságot, az értékek, amiket fontosnak tartottunk, mind-mind foszladoznak, mennek a süllyesztőbe, de hát ez az élet rendje, nincs ebben semmi különös. Hogyan is írta 1937-ben Bálint György: „Menekülni kellene a csend elől és menekülni kellene a fergeteg elől. Talán ha most, azonnal indulnék, még eljutnék valahová. Csomag nélkül kellene menni, mult nélkül és szükségletek nélkül. Óvatosan és mégis merészen elmenni és vissza sem nézni a kanyarodónál. Nem vinni mást, csak egy husángot és egy könyvet, üres lapokkal. Ha nem lesz szerencsém, teleírhatom majd viszontagságaim naplójával, ha szerencsém van, üresen marad…”
Nincs is semmi baj, csak hát, amikor neves napra ébredek…
És mennyien köszöntöttetek!
Thessza is itt ugrál a lábam körül, aztán megpihen, összegömbölyödik a melegben, csak a szemét nyitja ki néha-néha, nem alszik el…
- 11. 16.kedd