(95.)
Ma megint „szobás-napunk” van: kinn esik, nyálkás-zavaros az idő, Thessza kirohan, mert „megjött a kutya-postája”, aztán amikor megkapja és továbbítja a szomszédba, azonnal visszajön, leül a lábam mellé és néz, na jól van, akkor beszélgessünk, úgyse megy az írás, tudod, most annyi kérdésem van, nem győzöm, kezdjük talán azzal, fogok hozzá: nálatok van olyan, hogy választanotok kell a fontos, a fontosabb és a legfontosabb között, ti hogyan oldjátok meg ezt a „problémát”? Thessza csak néz rám, még csak nem is vakkant, aztán a combomra teszi a fejét és onnan néz szemeivel fölfelé rám, mintha azt mondaná, gazdikám, milyen kérdés ez, nekem ez nem kérdés, a sorrend mindig ugyanaz, nem lehet más: első a „gazdi-szeretet”, aztán a kaja, és végül a kanik, persze csak, ha akarom. Hát persze, súgom befelé, hogy ne is hallja, nektek könnyű, ti nem gondolkodtok, bár lehet, hogy igazatok van; hogyan is írta Hesse A pusztai farkasban: ””A legtöbb ember, nem akar úszni, amíg nem tud.” Nem szellemes? Hát persze, hogy nem akar, hiszen a szárazföldön él, nem a vízben! És természetesen gondolkodni sem akar, mert életre és nem gondolkodásra született! Így igaz, aki viszont gondolkodik, az az elmélkedést tekinti legfőbb feladatának sokra viheti a gondolkodásban, csakhogy a földről a vízbe csúszik, és egyszer csak megfullad.” Bár nem is tudom, kis-kutyám, manapság – a NER korszakában, hazánkban – nem sokan vannak, akiknek a vízbefulladástól kellene tartaniuk. Viszont érdekes, mintha ők is hasonlóan szemlélnék a világot, mintha nekik is a „GAZDA” lenne az első, aztán a zabálás vagy a sex, és mi mostanában gyűlölködünk is (egy kicsit), már magam sem tudom a „fontossági” sorrendet. Tudod Thessza, most a „falka-háborúk” korát éljük, mindenki közöttünk valamelyik falkába – ki önként (és dalolva), ki kényszerből – sorolódik, aztán megy is a csihi-puhi. Persze nálunk is van az erősebb falka, nekik sokkal nagyobb a pofájuk, sokkal jobban hallatszik a hangjuk mindenfelé; erősebbek a fogaik, mert több és jobb kajához jutnak hozzá, viszont szemben veletek kis-kutyám, amikor nem vagytok éhesek, már jóllaktatok, ti odaengeditek azokat is… Aztán, tudod Thessza, nálunk, embereknél néha egyes gondolkodók nehéz választás elé kerülnek: mit tegyenek olyankor, amikor a saját falkájukra kell(ene) morogniuk, mert ott is kerítést látnak, ott is kerítést hagynak, ahol nem kéne; a közeledő idegeneket nem segítik, hanem ellenségnek láttatják őket; ilyenkor mit tegyenek: a falkához-tartozás legyen az erősebb vagy a „gondolat”?! Mert hogyan is írta TGM: „Bármilyen vélemény, amely egyetlen hüvelyknyivel túlterjeszkedik a pillanatnyi, szeszélyes ízlésítélet határain: „csatlakozás” valamihez, „elköteleződés”, „táborba tömörülés”, „tagság””…
Thessza csak néz, talán nem is érti, amit gondolok, de érzi a meleget, a simit, a biztonságot, a gazdit…
- 11. 27. szombat